Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

63 könyvben foglalt ingatlanoknak felperes részére leendő kiadására kötelezte, helybenhagyta, a nevébi 123. számú telekjkönyvben foglalt ingatlanokra nézve pedig oda módosította, hogy elsőrendű alperes ezen ingatlanoknak fele részbeni közös birtoklásába tartozik felperest bebocsájtani. Másodrendű alperesre nézve azonban az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta s ezen alperes ellenében felperest keresetével elutasította. Következő indokoknál fogva: a kereset időelőttisége és határozatlanságára vonatkozó alperesi kifogások mellőzését illetőleg az első bíróság ítélete indokainál fogva, az ügy érdemét illetőleg pedig első rendi alperes irányában azért hagyatott helyben: mert felperes azt, hogy ő a kereseti birtokok telekkönyvi tulajdonosa, a kereset mellé csatolt s kellőleg hitelesített telekkönyvi kivonattal igazolván, a jogszerű tulajdonosnak ezen tulajdonjogával össze van kötve azon jog is, hogy szerzési czimének igazolása nélkül, tulajdonjogát mindenki ellen érvényesíthesse, s illetve tulajdonát, a személyre való minden tekintet nélkül, attól, ki azt tényleg birtokolja, tulajdonkereset utján visszakövetelhesse, minthogy pedig elsőrendű alperes azt, hogy 1873. évig midőn a fentebbi ingatlanokra a zárlat elrendeltetett, azokat tényleg birtokolta, s azokra most is birtokjogot tart, beismerte; kifogásai pedig figyelembe vehetők nem voltak: mert a 123. számú tjkönyv, melyben ezen birtokok mind benn foglaltatnak, az ő aláírásával van ellátva, azon állítása pedig, hogy ezen aláírása nem valódi, a közokmányt képező telekj könyvnek, a p. törk. rendt. 165. §-ában szabályozott bizonyító erejére tekintettel, figyelmet nem érdemel, mert továbbá a 208. számú telekjkönyvbe történt bevezetés ellen érvényesített ellenvetései nemcsak azért nem voltak e helyütt tekintetbe vehetők, mert azok mivel sem bizonyitattak, hanem azért sem, mert ha a bekebelezés eredetileg érvénytelenül eszközöltetett, az ez által okozott sérelem a telek, rendelet 148. §-a alapján törlési per utján lenne orvoslandó. Kifogásképen azonban, oly alakban, mint előterjesztetett, elfogadható védelmet nem képez. Ily körülmények között a telekkönyvi felvétel előtti időkből származott jogra alapított védelem, miután e tények ujabb jogi tényekkel ellentóben állanak, mindaddig, mig ez utóbbiak érvénye meg nem szüntettetik, figyelembe vehető szintén nem volt. Elsőrendű alperest ezeknél fogva a kereseti birtok kiadására kellett kötelezni, a 123. számú telekjkönyvben foglalt birtokra nézve