Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

27 nem bocsájtható, s az eskünek alperes által leendő letétele esetén felperest keresetével elutasította. A pesti kir. itélö tábla azonban 1874. évi június 22-kén 23358. szám alatt hozott Ítéletével, az első bíróság ítéletét megváltoztatta s alperest a kereseti tökében és kamataiban feltétlenül elmarasztalta; mert alperes a kereset alapjául szolgáló kötvénynek valódiságát, illetőleg annak általa történt aláírását határozottan elismerte, az tehát ellene tartalmához képest teljes törvényes bizonyítékul szolgál, s annak ellenében valamint egy részről azon alperesi kifogás, hogy a felperesi kötvény egy 668 frt 98 krnyi felperesi tőkekövetelésnek 1879. évig járó kamatai fejében állíttatott ki, birói figyelembe vehető nem volt, úgy másrészről e tekintetben a főeskü általi bizonyításnak sem lehetett helyt adni és igy az első bírósági ítéletnek megváltoztatásával alperest feltétlenül marasztalni kellett. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával, alperest a felperesi keresetben csakis azon esetre marasztalta el, ha felperes a főesküt leteszi arra, hogy a kötelezett 422 frt 80 kr., nem a 668 frt tökének 1879. évig járuló kamatait képezi, mert alperes azon állítása, mintha a kötelezvényben foglalt 427 frt 80 krnyi összeg régibb 668 frt tartozásának 1879. évig járuló kamatja volna, felhozott tanúival igazolni nem birván, miután ezen állításának bebizonyítására felperesnek főesküt kínált, felperes pedig azt elfogadta, a főeskü letétele felperesnek volt megítélendő, annak letételétől felperes csalási bünperbe fogása miatt el nem zárható, miután a törvény csak az e tettben bűnösnek itélt egyéntől tagadja meg a föesküveli bizonyítást, azt pedig hogy felperes már itéletileg bűnösnek mondatott volna ki, alperes maga sem állítja, annál kevésbé bizonyítja. 24. A köteles-rész iránti követelési jog Dem csupán személyes joga a szükségörökösnek, hanem az ez iránti követelés mint bármely más vagyoni jog átszáll a törvényes örökösökre, sőt végrendelet vagy engedmény útján másokra is átruházható. (1875. január 9-én 10823. sz. alatt.) M. Eliz és társai, N. Domokos és társai ellen, Veress Karolina végrendeletének s ennek folytán N. Domokos erre alapított örökösö-