Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

33 mert a kir. ügyészségek számára kiadott utasítás 32. §-ának nem lehet oly értelmet tulajdonítani, miszerint a kir. ügyészségek a megitélt kárnak behajtását hivatalból eszközölhetnék, minthogy az ily értelmezés nemcsak a ptrs azon alapelvével, melyszerint a végrehajtást mindig csak a jogosult fél szorgalmazására lehet elrendelni, ellenkeznék,—már pedig a fellebbidézett utasítás 32. §-a szerint a k. ügyészségek is a kárnak behajtását csak a törvényes uton, tehát a ptrs szabályai szerint eszközölhetik, — hanem azon eshetőséget is lehetővé tenné, miszerint a kir. ügyészség oly esetben is kérhetné a végrehajtást, a midőn a büntető Ítélet által érdekelt fél magánjogi igényére nézve már kielégítést nyert, —- ebből kifolyólag a kir. ügyészségek csak a magán felek megkeresésére lehetvén jogosítva a kárnak behajtását eszközölni; minthogy a jelen esetben a panaszkodó kir. ügyészség végrehajtási kérvényében azt, miszerint őt a magánfelek, a részükre megitélt kárnak behajtása végett megkeresték, fel nem hivta, —- ennélfogva az első bíróság a végrehajtás megtagadása által, a ptrs 297. §. 18. pontja alá vonható semmiséget nem követett el. 26. Tekintve, hogy a polgári bíróságok az 1869. évi IV. t. cz. 1-sö §-a szerint a közigazgatási hatóságoknak saját tisztviselőik irányában hozott fegyelmi határozatai megvizsgálására, értelmezésére vagy kiegészítésére semmi irányban nincsenek hivatva; hivatalból fegyelmi nton elmozdított álladalmi közigazgatási tisztviselő által a fegyelmi vizsgálat ideje alatt visszatartott fizetésének kiszolgáltatása s nyugdíjhoz vagy végkielégítéséhez való jogának megállapítása végett indított kereset a bíróságok hatásköréhez nem tartozik. (Teljes ülési megállapodás.) (1875. márczius hó 4-én 1958. sz. alatt hozott határozat.) O. Gyula pénzügyminiszteri fogalmazó több oldalról felmerült csalási és zsarolási vádak miatt hivatalától és illetményeitől felfüggesztetett, s ellene a fenyítő eljárás folyamatba tétetett, minek folytán fegyelmi uton 1874. június 3-kán az államszolgálatból végkép elbocsáttatott. A csalás és zsarolás vádja alól III. b. által felmentetvén, visszatartott fizetése, és a lakbér iránt, a magy. kir. kincstár ellen 1361 frt s járulékai erejéig, a Pest józsef-és ferenczvárosi kir. járásbíróság előtt sommás pert indított, melyben kérte alperest nevezett összegben elmarasztalni, egyúttal azt is kimondani, hogy Döntvénytár XIII. g