Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

82 de különben is ezen körülmény a K. és É. alatti keresztlevelek által be van bizonyitva. Ellenben a végrendelet félretételére intézett kereseti kérelemnek nem volt hely adható, mert felperesek ebbeli kérelme csakis arra van alapitva, hogy a végrendelet az ősiségi nyiltparancs 6. §-a értelmében a hagyatéki bíróságnál nem tétetett le, — ezen körülményből magában véve azonban a végrendelet absolut érvénytelensége még nem következik, hanem a letétel elmulasztása folytán csak arról támadhat kérdés, vájjon az örökhagyó végrendelkezési képessége a végrendelet tételekor vagy az örökhagyó halálakor fennállott törvények szerént birálandó-e meg ? — de miután felperesek nem is állították, hogy örökhagyó vagyonáról szabadon intézkedni nem lett volna jogosítva, a végrendelet letételének elmulasztása döntő körülménynek nem tekinthető. Miből folyólag felpereseknek csakis a végrendelet 5-ik pontjában foglalt hagyományból őket illető rész Ítéltethetett meg, a hagyományozott töke után késedelmi kamatok azonban csak a kereset beadásától voltak megítélhetők, mert felperesek nem is állítják, hogy a hagyomány kiszolgáltatására nézve vétkes mulasztás terheli alperest, s ennélfogva jelen esetben a késedelem csak a kereset beadásától volt megállapítható. A hagyatéki ingatlanok és a végrendeletben névszerint fel nem sorolt ingóságokra nézve megváltoztatandó volt az első bíróság ítélete, mert a végrendelet 5. pontjában örökhagyó határozottan mondja, miben kívánja rokonait részesíteni, 6-ik pontjában pedig az előző tételekben rendelt hagyományokon felül fennmaradó vagyonáról alperes javára intézkedik, s habár ezen szavak után ,,a mi ezen felül fenmarad" még egyes tárgyak részletesen is felemlittetnek, ezen körülményből még nem következik, hogy örökhagyó csak a névszerint felemiitett ingóságokról kivánt rendelkezni és pedig jelen esetben annál kevésbé, mert e kötszavak akár-akár bizonyítják, hogy örökhagyó csak példaképen sorolt fel egyes tárgyakat, a mint különben az eredeti végrendelet 6. pontjának további tartalmából különösen a következő szavakból: „kit is közönséges örökösömmé teszek" kitűnik, hogy örökhagyó alperes javára a hagyományok kielégítése után fenmaradó összes vagyonáról intézkedett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: A pesti kir. ítélő tábla neheztelt ítéletének az 1000 frtnyi hagyomány kamataira vonatkozó pontja megváltoztatik és e tekin-