Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

80 tiszta jövedelem megállapítása végett a szakértői becsű megtartására, és a felebbezett ítélet ezen feloldott részében ujabb birói határozat hozatalára utasittatik. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következő Ítéletet hozott: Habár a p. törv. rendt. 291. §-a értelmében, akkor midőn a másodbiróság részben érdemileg ítélt, részben pedig az első bírósági ítélet feloldása mellett további eljárást rendelt — felebbezésnek csak akkor van helye, ha az első bíróság által ujabb ítélet bozatott, tekintve azonban, hogy jelen esetben felperes a másodbirósági ítéletnek egyedül azon része ellen él felebbezéssel, mely szerint a kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét, mennyiben ez által felperes 1861. évi július 28-tól 1871. évi márczius 5-ig követelésbe vett haszonvételek iránti keresetével mindkét alperes irányában elutasittatott — érintetlenül hagyta; a felebbezés vizsgálat alá vétetvén: a kir. tábla ítéletének most említett része helybenhagyatik : mert habár felperes az első bírósági ítéletet 3368/874. sz. a. áltáljában felebbezte is, a másodbiróság mindamellett csak a határozottan kifejezett kérelmet vehette figyelembe, tekintve pedig, hogy felperes emiitett felebbezése zárkérelmében, világosan és határozottan a kereseti rét visszabocsátásában és ennek 1871. évi márczius 5-től számítandó évi 12 frt haszonélvezete megtérítésében kérte alpereseket elmarasztaltatni, a kir. tábla ezen kérelmen túl az 1861. évtől 1871. évi márczius 5-ig járható haszonvétele iránti kérdések megbirálásába nem bocsátkozhatott, hanem ez irányban az első biróság ítéletét — miután kétségtelen, hogy az a felebbezés szerint nem nehezteltetett — érintetlenül hagynia kellett. 65. 1. Az osztrák polg. törvénykönyv behozatala előtt alkotott végrendeletnek, az ősiségi pátensben előirt letételi elmulasztásból nem a végrendelet feltétlen érvénytelensége, hanem esak az következik, hogy az örökhagyó végrendelkezési képessége, nem a végrendelet-tétel, hanem az örökhagyó halála idején érvényes törvények szerint bírálandó meg. 2. Ha a végrendeletben általános örökös van nevezve, azt a másnak el nem hagyományozott összes hagyatéki vagyonban illeti az örökösödési jog azon esetben is, ha örökhagyó egyes tárgyakat, melyeket az illetőnek hagyni kiván, külön is felsorol, mert ezen körülményből még nem következik, hogy örökhagyó csak a különlegesen felsorolt tárgyakról akart rendelkezni. (1875. február 3-án 600. sz. alatt.) J. Ferenczné s társai felpereseknek B. Ferencz alperes ellen néhai Cs. Teréz 1845. évi deczember hó 5-én kelt végrendeletének