Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

4*5 követelés valóságát és fennállását kellett bizonyítani, alperesek pedig azt, hogy az említett viszonszolgálások vételár fejében csakugyan köteleztettek, beismerték s igy az előjegyzett jognak valósága ós fennállása teljesen bebizonyíttatott, az első bíróság ítéletét kellett helybenhagyni. S5. 1. Ha az úrbéri telek közösbirtokábau 1848. előtt többen voltak s azok az uri szolgálatokat is teljesítvén, az 1848. évi felszabadulás mindnyájukat közösbirtoklásban találta s azok egymás jogát tényleg el is ismerték, a telek tulajdonjoga a vagyon eredetére való tekintet nélkül e birtokosokat közösen illeti, s ennélfogva, ha e birtokosok valamelyike a helyszinelési felvételnél mellőztetett volna, annak a fentebbi alapon, a telekkönyv kiigazítását szorgalmazni jogában áll. 2. A telekkönyvi hatóság a helyszínelés előtt szerzett tulajdonjognak kiigazítási per útjára való megbirálására hivatva levén, ha a tulajdonjog igazoltatik, a kiigazítás elrendelendő oly fél javára is, mely a kiigazításkor birtokban sem volt. (1874. október 13-án 8490. sz. alatt.) B. Ádámnak K. János ellen telekkönyvkiigazitás iránti perében az első bíróság alperest annak eltűrésére kötelezte, hogy az aranypataki 65. és 66. számú telekjegyzőkönyvekben egyedül az ő nevére irt 4 s telekrészből \/4 rész felperesre kiigazítás utján bekebeleztessék. A pesti kir« itélő tábla azonban 1874. évi június 1-ső napján 22627. sz. alatt hozott ítéletével az első bíróság ítéletét megváltoztatta, ós felperest kereseti kérelmével elutasította; mert felperes keresetében azt állította, hogy az aranypataki 65. és 66. számú telekj könyv ékben alperes nevére eredetileg felvett úrbéri telkeket az alperes atyja K. Ádám feleségével szerezte s miután emiitett neje most nevezett férje halála után B. Ádámhoz másodszor férjhez ment, s felperes ezen házasságból származik, anyjának közszerzeményi jogánál fogva, örökösödési jogezimen a kereseti telekhez tulajdoni igénye levén, a telekkönyvi felvételt hibásnak lenni következtette, ezen állítását azonban, alperesnek azon határozott állítása ellenében, hogy K. Ádám már akkor, midőn M. Zsuzsánnával házasságra lépett, a kereseti telek birtokában volt, nemcsak meg nem czáfolta, hanem hallgatag beismerte, azt pedig, hogy a kérdéses telkek édesanyjuk közszerzeményét képezték, beigazolni meg sem is kísértette. A dolog ily állásában tehát valónak tartandó, hogy alperes atyja K. Ádámnak A. szerint 1830. esztendőben történt elhunytával