Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

4 A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben; mert a kereseti ingatlanok B) szerint F. Anna özv. Cs. Istvánné korlátlan tulajdonául vannak a telekkönyvbe bevezetve, s minthogy felperesek azokra a tulajdonjogot 1840. évben elhalt F. István utáni örökösödés folytán követelik, azt azonban, hogy e jogukat az ősiségi nyiltparancs 11. §-ában kitűzött határidő alatt érvényesítették volna, nem igazolták, ezen érvényesítést pedig örökhagyónak a kiadás iránti állítólagos ígérete nem pótolja: ennélfogva ezen hivatalból is alkal­mazandó rendelet szerint F. István után a kereseti ingatlanokra emelt örökösödési igényük elenyészett, s ez okból a B) alatti telek­könyv helyesen vétetvén fel, felpereseket keresetükkel el kellett uta­sítani. 82. A hagyatéki tárgyalás folytán hozott perre utasító végzésben kiszabott határidő elmulasz­tásának csak azon következménye van, hogy a hagyaték átadatik, a perre utasított azonban mulasztása ellenére jogosítva van keresetét a rendes elévülési határidón belül az ellen, kinek a hagyaték átadatott, megindítani. (1873. deczember 31-én 10,958. sz. alatt.) Sz. Mártonné született K. Mária felperesnek Sz. Klára alperes ellen, felperes férje néhai Sz. Márton végrendeletének teljesítése iránt folyamatba tett perében az elsőbiróság felperest keresetével elutasította. Ezen ítélet ellen felperes fölebbezvén, a maros-vásárhelyi kir. tábla 1873. július 4-én 4696. sz. alatt következő Ítéletet hozott: Tekintve, hogy a jelen kereset Sz. Márton hagyatékának az örökösödés tekintetében mikép leendő tárgyalására van irányozva, s tekintve, hogy a per megindítására a hagyatéki bíróság által kitűzött határidő immár lejárt, mert amint alperes állítja s felperes is válasz­iratában beismeri: a hagyatéki tárgyalás 12,851/1872. sz. alatti át­adás által befejeztetett s ennélfogva annak ítéletes kimondása, hogy az örökösödés az 1865. évi január 18-án kelt egyezség mellőztóvel az 1866. évi június 15-ón létrejött végrendelet értelmében történjék, elkésettnek tekintendő; tekintve továbbá azt, hogy felperes a kérdé­ses egyezség érvénytelenítése iránti fellépésre lett utasítva, jelen per

Next

/
Thumbnails
Contents