Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

103 lására elégségesnek nem találtathatik. — A ház, beltelek és szilvásnak fele azért, mert ezeknek a hagyatékhoz való tartozását alperesek beismerték. — Az eladott sertés 32 frtnyi ára és a föld haszonbérletéből bevett 48 frt azért, mert alperes B. Imre beismerte, hogy a sertés a hagyatékhoz tartozott és hogy azt neje halála után adta el, s hogy a 48 frtnyi bérhátralékot szintén neje halála után hajtotta be. A szilvás 50 frtnyi jövedelme alperes B. Imre beismerése szerint szintén neje halála után szedetvén be, ennek fele most már felpereseket illeti. — A ház, beltelek és az ingóságok természetben feloszthatók nem lévén, ezeknek felperesek kérelméhez képest birói árverés utján leendő eladatása volt elrendelendő. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban a pesti kir. tábla ítéletét, mennyiben a pécskai 882. számú telekjkönyvben foglalt V, telek egész külállomány, továbbá az eladott sertés 32 frt egész vételára s a földhaszonbór fejében felvett 48 frt is egészben néhai B. Imréné hagyatékához tartozónak kimondatott, — megváltoztatik, s a fent kijelelt 2/4 telek külállomány és a kitett két rendbeli összeg csak felében jelentetett ki B. Teréz hagyatékául. Mert a közokirat jellegével biró B. alatti telekkönyv tanúsága szerint a szóban forgó kültelki állományt a telekkönyvi helyszínelés alkalmával maga az örökhagyó vétette fel saját ós az elsőrendű alperesként perben álló férje közös telekkönyvi tulajdonául, mely telekkönyvi'felvétel annál kevésbé hagyható figyelem nélkül, minthogy az alperesileg B. 7. sz. alatt beperesitett bírósági ítéletekkel kétségen felül begyőzetett az, hogy felperesek ezen pert megelőzőleg, elsőrendű alperes ellen telekkönyvi kiigazítás végett keresetet indítván, attól jogérvényesen elüttettek, s mert e szerint azon külteleki állománynak fele elsőrendű alperesnek bíróilag elismert tulajdonát képezvén, annak csupán a telekkönyv szerint B. Terézt megillető fele tekinthető a hagyaték tartozókaként; s mert végre a sertések árára s 48 frt haszonbérleti összegre nézve azon körülmény forog fenn, hogy felperesek maguk sem állítják azt, miszerint a sertések az örökhagyónak kizárólagos, nem pedig elsőrendű alperesnek is tulajdonát képezték, a minthogy is a sertések árának csak felét kérték anyjuk hagyatékához tartozóként tekintetni; s mert az előre bocsájtottak szerint azon föld, melyre elsőrendű alperes a 48 frt haszonbért felvette, felében annak tulajdonát képezvén, ezen összeg is csupán felerészben volt néhai B. Teréz hagyatékához számitható.