Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

87 közelebbi oldalrokonai között, a törvény szerinti örökösödés rendjét kellett az ideigl. törvk. szabályok 9., 10. és 11. §§-ban foglalt elvek szerint megállapítani. Felperes felebbezése folytán a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék következő Ítéletet hozott: A pesti kir. Ítélőtáblai Ítélet az ügy érdemére nézve megváltoztattatik, s e tekintetben az elsőbirósági ítélet hagyatik helyben. Indokok: néhai V. Károly végrendeletét nem a kiváltságos végrendelkezésre engedélyezett kevesebb, hanem az ünnepélyes végrendeletre a törvényben megszabott módon öt tann együttes jelenlétében saját ós a tanuk aláírásával ellátva alkotta és azt vissza nem vonta : miután a törvényben előirt minden kellékekkel ellátott ezen végrendeletet azon körülmény, hogy annak megtételére örökhagyónak harczba menetele szolgáltatott alkalmat, kiváltságosnak és a háború tartalmára korlátozottnak nem minősiti; miután továbbá a végrendelet félretételónek alapjául az sem szolgálhat, hogy örökhagyó némely vagyonát, mely a végrendelkezéskor létezett, később elidegenítette s más vagyont szerzett, mert megneveztetett azon örökös, ki a végrendeletben elő nem sorolt vagyont örökölje, s különösen mert az általános végrendeleti örökösök nem bizonyos vagyonokra korlátoltattak. 145. 1. Jóllehet bírói segély igénybe vétele nélkül a haszonbérlőt bérletében háborgatni vagy abból kimozdítani a tulajdonos sincs jogosítva, ha azonban ezt mégis megkísérti, e cselekvénye folytán a tulajdonos hatalmaskodónak nem tekinthető; és a megháborított haszonbérlőnek csak visszahelyezés és kártalanításra, de nem kisebb hatalmaskodási bírság követelésére származik igénye. 2. A hatalmaskodás föjellegét az ártani való szándék képezvén, hol ez fenn nem forog, hatalmaskodás esete sem forog fenn. (1874. június 24 en 5082. sz. a.) K. Jakabnak B. István s társai ellen 300 frt kisebb hatalmaskodási bírság s járulékai iránti perében az elsőbiróság felperest keresetével elutasította. Ezen Ítéletet a pesti kir. Ítélőtábla 1874. évi márczius 31-ón 10,350. sz. a. helybenhagyta. Ezen ítélet ellen felperes ismételve felebbezvén, a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, a kir. táblai ítéletet helybenhagyta; mert nem személyes, de birtokbeli sértés miatt jelen perrel fellépett felperes a kérdéses földnek nem tulajdonosa, hanem csak