Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

50 bekebelezettnek csak az tekintethetik, a mi a telekjkönyvbe bekebelezettnek jegyeztetett be, az okirat tartalma szerint pedig csak azon közelebbi meghatározásai a bekebelezett jognak itélendők meg, melyek magából a telekkönyvből ki nem vehetők. A bekebelezett 1450 frt tőke után 1867. január 1-től 1873. martius 10-kéig, mint az utolsó törlesztési fizetésig 6%-kal számított kamatok összege 451 frt 91 krt tesz. Ezen kamatösszegből részben törlesztettnek tekintendő azon 814 frt 34 kr., melyet alpei-es a felperesi hagyatékért fizetett, a felülmaradó 300 frt 93 kr. már az 1450 frt tökéből vonandó le, mely ezen leszámítás után 1089 frt 7 krra száll alá, ezen ekkép leszállított tőkés ennek 1872. évi martius 10-től számítandó 6% kamatai képezik felperesnek a jelzálogból kielégítendő követelését. Az elsőbiróság alperes által nem fölebbezett Ítéletében alperest saját személyére nézve helytelenül marasztalta el; mert felperesnek alperes irányában sem szerződési, sem kártérítési kötelezettségen alapuló jogviszonya fenn nem forog, annálfogva ellene személyes keresete nem lehet; az elsőbiróság a személyes marasztalást azonban csupán 637 frt 10 krra szorítván, alperesnek ezen ítéletet fölebbezni oka nem volt, ebből azonban nem volt következtethető, hogy alperes általában belenyugodott volna a személyes marasztalásba, s ennélfogva a kir. ítélőtábla a személyes marasztalás kérdését nem hagyhatta volna érintetlenül; alperesnek a kir. táblai Ítélet elleni fólebbezése folytán tehát a marasztalás a föntebbi oknál fogva csak a jelzálog értékéig a jelzálogból való kielégítésre volt korlátozandó. 118. A mennyiben a csödtömeggondnoki dijak mennyiségére a hitelezők között egyetértés nem jön létre, a kisebbségben maradt hitelezők rovására és károsításával megállapított dij mennyisége felett ítélni a bíróság van hivatva. Legideiglenesebb tömeggondnok kirendelése a csődtörvény szabályain nem alapszik. (1874. július 6-án 338. sz. alatt.) A pesti népbank elleni csődperben a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék következő végzést hozott: A pesti népbank csődperében a megjelent hitelezők végleges tömeggondnokul Mezey Mór eddigi tömeggondnokot szótöbbséggel, választmányi tagokul pedig G. János, L. Adolf és G. Gyula ügyvédeket egyhangúlag megválasztván, nevezettek ezen minőségükben csődbiróságilag is megerősíttetnek. G. János legideiglenesebb tömeg-