Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

37 109. 1.1 minden külső kellékekkel ellátott kötvény ellenében is élhet az adós a kölcsön le nem olvasása miatt kifogással, csakhogy ekkor ö tartozik a kifogást bizonyítani. 2. A kínált föeskü szövege, ha az szükségesnek mutatkozik, a bíróság által módosítható. :í. A hitelező azt, hogy az örökösök ilyeneknek bíróilag elismertessenek, bevárni nem tartozván, az örökhagyó elleni követelésének behajtása végett az örökösöket, ha azok a hagyatékot tényleg birtokba vették s igy örökjogukat a törvény erejénél fogva érvényesítették, perrel megtámadni jogosítva vau. (1874. május 12-én 3367. sz. a.) M. Lázár felperesnek J. Anna, J. Imre és J. Éva mint néhai J. Ferencz örökösei s alperesek ellen 1004 frttöke és járulékai iránti rendes perében az elsöbiróság alpereseket a kereseti töke s járulékaiban felperes által a tartozás valódiságára nézve megítélt föeskü letétele esetére elmarasztalta. Ezen ítélet ellen mindkét fél fölebbezett; felperes különösen azon oknál fogva, mert a keresetének alapjául szolgáló kötvény a törvényben kijelölt minden kellékekkel el levén látva, s igy teljes bizonyítékul szolgálván, sérelmes az ítélet azon intézkedése, mely szerint alpereseket nem feltétlenül marasztalta el, hanem az általa leteendő főeskütöl tette függővé. A pesti kir. ítélőtábla 1873. évi september 23-án 37,733. sz. alatt hozott Ítéletével az elsöbiróság Ítéletét oly módosítással, miszerint felperes esküdni leend köteles, hogy ő a kereseti összeget, azaz 1004 frtot néhai J. Ferenc kezébe csakugyan leolvasta, és ez azon összeget több részletekben át is vette, helybenhagyta; mert felperes követelését az A., illetve eredetben H. alá csatolt kötelezvényre alapítván, miután alperes örökösök azon okból, mert atyjuk 1869. évi aug. 24-én Széplakon halt el, s igy a kötvényt aug. 6-án betegsége miatt Sopronban alá nem írhatta, és mert a kölcsönzött összegnek atyjuktól semmi hirét sem hallották, hagyatékában nyomát nem találják, az aláírás valódiságát megtagadták, felperes annak valódiságát a törvk. rendt. 171. §-a értelmében kívánta bizonyítani; azonban az általa alpereseknek kínált föeskü nem volt alkalmazható a 232. §. értelmében, mivel alperesek öntettükben nem forognak. Az összehasonlítás utjáni szemle sem volt alkalmazható, mivel a C) és D) alatt csatolt aláírások valódisága sem elismerve, sem bizonyítva nincsen ; végre az aláírás valódiságára felperesnek mint közvetlen tudomással bírónak a 235. §. értelmében azért nem