Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

79 törvény rendes utja fentartva van, ugy másrészről azon alperesi kifogásnak, hogy jelen kereset a ptr. 33. §. szerint bírálandó el, helyadható azért nem volt, mert jelen kereset nem személyes kereset, mit az alperes lakhelye határozna, hanem ingatlanokra vonatkozó jogok feletti bíráskodás, s mint r ilyen a ptr. 18. §. értelmében birtokbiróság jogkörébe tartozó. És miután az „Üllő lapos" e kir. tszék területébe tartozik az erre vonatkozó dologbani jogok feletti biráskodás is e k. tszéket illeti. A mi e tszék személyi érdekeltségére vonatkozó alperesi kifogást illeti, ennek sem volt hely adható, mert jelen keresetnél érvényes határozathozatalra e tszék oly teljesen érdektelen tagokból alakulhat meg, kik a felperes városok területén földbirtokkal nem birnak, s igy jelen keresettel összefüggő érdekközösségök nem létezhet, magából pedig abból, hogy az ilykép alakulandó tszék tagjai közt, kunsági születésűek is vannak is lehetnek, érdekeltség szinezete akkor látszhatna, ha a felperes két kun város érdeke a többi kun városok érdeke is lenne, — a mi pedig nincs ugy. Ezen végzés ellen alperes f. év ápril 14-én 1164. sz. a. semrciségi panaszt nyújtott be; mert felperesek ugy tünették fel az ügyet, mintha az a két város „közösségét" érdekelné, holott az csak egyes lakosokat illeti, s a per ezen egyesek megbízása nélkül indíttatott meg; mert a ptr. 33. §. szerint részvénytársulatok azon hely bírósága alá tartoznak, melyben a estület létezik; mert a végzés beismeri, hogy a tszék illetéktelen valamely társulat feloszlatására, már pedig ha egyes árterület kikeblezésére magát illetékesnek tartja ezen kikeblezés által a társulatot csakugyan feloszlatja; mert az egyik felperes P. Elek a tszék elnökének testvére, egyik biró pedig felperesi ügyvéd veje, s ezenkivül minden biró karczagi lakos és érdekelt. A m. k. Curia, mint semmitőszék a semmiségi panasznak helyt adott, a neheztelt végzést a ptr. 297. §. 4. pontja alapján megsemmisítette, s felperest a ptr. 33. §. szerinti illetékes bírósághoz utasította; mert valamint az 1840. X. tcz. 8. §-a ugy az 1871. 39. tcz. 15. 17. §-ai értelmében azon kérdésre nézve, vájjon bizonyos terület ártérbe bevonandó-e, s ekként az ármentesítés költségeivel terhelhető-e, a bíróság utja fentartva lévén alperesnek azon kifogása, hogy a fenfoigó ügy a bírósági hatáskörhöz nem tartozik alappal nem bir.