Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

148 Ezen végzés ellen L. József felfolyamodott, mert ő a kérdéses telket nem K. András neje, hanem ennek neje, felfolyamodó leánya számára vette meg, s az árverési jkönyv e részben valótlanságot tartalmaz, s annál is inkább hiányos, mert a vétel alkalmával is kijelentette, hogy az átiratást külön beleegyezésétől feltételezi. De a C. alatti okirat nem is szolgálhat a bekeblezés alapjául, mert abban eem jogczim, sem bekebelezési engedély nem foglaltatik. E felfolyamodás folytán a pesti kir. Ítélőtábla 1872. évi nov. 19-én 40,467. sz. a. következő végzést hozott: Tekintettel arra, hogy árverés utján eladott ingatlannak, a vevő nevére leendő bejegyzése nem kérvény utján, hanem csak az illető eljáró tszék megkeresése folytán eszközölhető, — az eljáró biróság neheztelt végzése megváltoztatik s kérelmező bekeblezési kérvényével elutasittatik. Ezen végzés ellen kérelmező felfolyamodván, a kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott: A pesti kir. Ítélőtáblának felhívott keletű és számú végzése megváltoztatik, és az egri kir. tszéknek, az érdeklett örökösök által nem neheztelt végzése hagyatik helyben ; mert a valódiság tekintetében kétségbe nem vont, különben is közokmányokul tekintendő B. és C. alatti csatolványok szerint a kérdéses % kültelket L. József legtöbbet igérő K. András részére szerezte, és mert a törvény által nincs kizárva, hogy nem végrehajtási árverés utján eladott ingatlan vevője, a végrehajtó biróság közvetítése nélkül maga kérhesse a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezését.