Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

132 szerinti tartozása lefizetésére 1844. évben barátságos utón fel nem szólitotta, leteendi, a kereset alól felmentetik, ellenesetben az előbbi felsőbb birósági ítéletek érvényen kivül helyeztetvén, tartozand felperesnek az 1495 ft 30 kr váltó vagyis 628 ft 11 kr. o. é. tőkét és annak a perujitástól vagyis 1871. évi márcz. 12-től számítandó 6°/0 kamatait megfizetni. Indokok: Ujitó felperes B. alatt becsatolt és ujitott alperes által valódiságára nem kifogásolt okmánynyal beigazolta azt, hogy S. Jánosnak engedményezése, azon döntő körülmény bebizonyítása tekintetéből pedig, hogy ujitó felperesnek jogelődje S. János alperest 1844. évben tartozása törlesztésére csakugyan barátságos uton felszólította, s ez által az elévülést megszakította légyen, ezt a főeskü általi bizonyítással beigazolni jogosan kívánván: a felajánlott, a per tárgyára lényegileg vonatkozó és az alapperben még nem használt főeskü, mint uj bizonyíték alapján a ptrndts 315. §. c) pontja értelmében helyt kellett adni. Az ügy érdemére nézve, — tekintve, hogy alperes jelen ujitott perben a kötvény valódiságát kétségbe nem vonta, felperes pedig kereshetőségi jogát tökéletesen kimutatta, s így egyedül azon körülmény, hogy t. i. a hitelező alperest a tartozás megfizetésére az elévülés folyama alatt barátságos uton csakugyan felszólította, lévén megoldandó, alperesnek a neki felperes által ajánlott s általa elleniratában feltétlenül elfogadott főeskü a ptrndts 230—235. §§-hoz képest megítélendő s alperesnek a kereset alóli felmentése, vagy a kereset értelmébeni elmarasztalása, 8 következőleg a felsőbb birósági az alapperben hozott ítéletek épségben hagyása vagy hatályon kivül helyezése a kérdéses főeskünek le vagy le nem tételétől feltételezendő volt. Azon alperesi felperesileg tagadott állítás, miszerint alperes 1819. évben, midőn a kérdéses beperelt kötelezvény általa kiállíttatott, kiskorú lett volna, mint minden bizonyítékot nélkülöző állítás birói figyelembe vehető nem volt. A pesti kir. ítélőtábla 1872. évi nov. 4-én 31,176. sz. a. hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét, annak előrebocsátása mellett, hogy jelen az 1868. évi 54. tczikk hatályba lépte után megújított perben az eljárásra nézve ezen törvény szabályai szolgálnak zsinórmértékül — indokainál fogva — helybenhagyta. A magyar kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, a pesti kir. tábla ítéletét az abban felhívott indokainál fogva helybenhagyta.