Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

34 zéssel alperes kifogásának helyt adva, a fenforgó keresetre nézve magát illetéktelennek nyilvánította, s felperest keresetével, alperes személyes bíróságához utasítva, alperes részére az ügyvédi díj beszámítása mellett, 6 frt 80 kr. perköltség fizetésében marasztalta; mert bár a keresethez fektetett számla szerinti áruczikkek Gyulafehérvárt akkoron felperesnek czégezett kereskedéséből vásároltaknak lenni állíttatnak, miután az azok ára megfizetése iránti sommás kereset a prtr. 35. §-a alapján másfélévnél hosszabb határidő után lett ezen kir. járásbírósághoz beadva, miután felperes részéről jelenleg itten kereskedési üzletkönyvek nem vezettetnek, s továbbá, miután alperes jelenleg Pesten lakik, a kereset pedig személyes kereset lévén, az alperes által birói illetőség ellen tett kifogásnak a prtr. 97. §-ához képest helyt adni, az illetőséget leszállitani, és mint pervesztett felet az ellenfélnek méltatlanul okozott perköltségek megfizetésében a prtr. 251. és 252. §§-ai értelmében elmarasztalni kellett. Felperes ezen végzés ellen 1872. deczember 16-án 7303. sz. a. semmiségi panaszt adott be. Mert a kereskedelmi könyvek, melyekből a számla, melyre a kereset állapíttatott, Gyulafehérvárott vitetett és vitetnek, a hol a kereskedés is van. — Ezek alapján a gyulafehérvári kir. járásbíróság lehet csak illetékes ezen ügyben eljárni. Mert a bíróság végzésével a kérelmen tul terjeszkedett, midőn az egész ügyben magát illetéktelennek nyilvánította, ámbár, hogy alperes kifogását csakis az ll]2 év alatt be nem adott positiókra kívánta érvényesíteni. Mert az alperes általi rendeléseket is akarta igazolni a főhittel, a járásbíróság ezt azonban, mint többeket is, észre sem vette. A m. kir. Curia, mint semmitőszék, az idézett végzést, a prtr. 297. §. 5. pontja alapján megsemmisítette, az eljáró sommás bíróság illetékességét megállapította s ugyanezen bíróságot az eljárás folytatására utasította ; mert a felperes által felmutatott számla utolsó tétele 1871. évi október hó 1-én keletkezvén, miután az eddigi tételek összeszámításából eredő követelés kifizetése iránt indított jelen keresetnél a prtr. 35. §. második kikezdésében emiitett másfél évi, illetve három évi határidő, a fenforgó viszony természeténél fogva, csakis az emiitett utolsó tételtől számitható, e szerint pedig a kereset beadása napjáig, a másfél év le nem