Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

27 fogva hivatalból előszereztetvén az 1872. ápril hó 18-án 2989. szám alatt kelt s szinte jogerőre emelkedett végzéssel a percsomóhoz csatoltatni rendeltetett. Ezen 1862. november hó 14-én felvett s a perfelvételi jegyzőkönyvben 31. sz. a. foglalt jegyzőkönyvekben foglaltak szerint I. Lajos és E. Ferencz szakértők hit alatt s egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a kötelező átruházási záradékában foglalt, s „ohne mein ferneres Obligo" kitörlésére vonatkozó „Selbsten ausgelöst am 25.Febr. 1823. Is. g. F. m. p." ugyanazon kézzel íratott, mint a melylyel a „I. gr. F." névvel ellátott adat irva van, azt pedig, hogy ez utóbbi irás alperesek atyja gróf F. Jánosnak kézirása, alperesek kétségbe nem vonták. Ebből folyólag, mivel törvény szerint minden terhes szerződésből, habár világosan kötelezve nincsen is, szavatosság származik, gróf F. János pedig, az általa Írottnak alperesileg elismert B. alatti levelében érintett juhnyáj és szarvasmarhák ára fejében ruházta át, felperes jogelődére M. Xav. Ferenczre a kereseti kötelezőt, mely levél bár kelettel ellátva nincs, a szövegében érintett fizetési határidő s azon végszavainál fogva, „ich habe mit dem Herrn altén Báron B. geredet, der hat mir gesagt, ich war nicht gescheidt, mich hátte er ausgezahlt" s azon körülménynél fogva, miszerint az engedményező és engedményes közti egyéb üzlet kimutatva nincsen, ez átruházásra vonatkozónak tekintendő, s mivel ezért gr. F. János nem csak az átengedett követelés valóságáért, de az engedmény idejekori behajthatóságáért is felelős, szavatossági kötelezettsége megállapítandó volt. Mivel pedig a szavatosság, mint örökösödési teher, az örökség erejéig az örökösökre is háramlik, alperesek a szavatosságra szinte kötelezendők voltak, s mivel elődjük s atyjuk gr. F. János felperes elődjére M. Ferenczre a kötelezőt teljes értékében ruházta át, s a tőke kamatjával együtt a csődperben jogérvényes Ítéletekkel megállapittatott, a tőkében és kamatokban marasztalandók voltak. A gróf A. László csődtemegéből egyezség utján kapott 2187 fr. 45 kr. azért volt a tőkéből levonandó, mert az L. alatti határozat azt szinte a tőkéből levonandónak ítélte, következő szövege szerint: ,,Die Forderung der FranzX. M.-schen Érben an Capital pr. 24,000 fl. r. W. oder in ö. W. 10,080 fl. mit Einrechnung von 2187 fl. 45 kr. ö. W." s mivel felperes jogelőde e határozat ellen perorvoslattal nem élt, s az jogerőre emelkedett, annak ellenében