Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

123 jegyzésének bekeblezésre alkalmas nyilatkozat hiányában —per utján szükségelt igazolása esetében az osztr. polg. törvénykönyv ide vonatkozó 453. §-ához képest, az előjegyzésileg biztosított követelés valódiságának kimutatása képezvén és képezhetvén az ügykérdés lényegét, s ennélfogva a szóban forgó kölcsön-követelés alperesileg tagadott valóságának s jogilagos fenállásának tüzetes megvitatása, és ha szükséges, felperes részéről felhívott tanuknak a pótlólag benyújtandó kérdő s netáni ellenkérdő pontokra meghallgatásával is eszközlendő perrendszerü felderitése, az ügy kérdés alapos megoldására szükségesnek találtatván, az eljáró telekkönyvi törvényszék végzésének, helyesebben Ítéletének feloldásával, az iratok az eljárásnak a fent kijelölt irány bani kellő kiegészítése s a kifejlendőkhez képesti uj Ítélethozatal végett — a törvk. szabályok 44. §§-ának első bekezdésében foglalt szabályára való tekintettel is, — a felterjesztő telekkönyvi hatósághoz visszaküldetnek. Az elsőbiróság ennélfogva a megrendelt kiegészítést s a bizonyítási eljárást eszközölyén, ennek befejezte után hozott ítéletével az előjegyzést igazoltnak kimondotta, s alperest 50 frt. perköltségben elmarasztalta. A pesti kir. tábla azonban 1872. évi ápril 8-án 8625. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság neheztelt ítéletét részben megváltoztatta, s az előjegyzést csak 10 frtra nézve mondotta ki igazoltnak: következő indokoknál fogva: Előrebocsátásával annak, hogy jelen, még 1868-ik évben indított igazolási per, az akkor érvényben volt ideiglenes törvénykezési szabályok 157. §-a értelmében, a mennyiben csupán az előjegyzés igazolásának kimondására szorítkozik, s a követelésnek kifizettetése egyúttal nem kérelmeztetett, a telekkönyvi hatóság illetőségéhez tartozik, és a zálogjoghoz érvényes követelés és jogczim szükségeltetvén, ilynemű perekben a követelés valódisága és fenállása begyőzendő, tekintetbe véve, hogy a hit alatt kihallgatott tanuk vallomása szerint, a kereseti kötelezőt P. Tógyer és neje M. Anna közösen állították ki, és a pénzt is közöeen vették fel, hogy továbbá az A. alatti kötelezőben egyetemlegesség kikötve nincsen, az igazolást csakis P. Tógyer illetőségére lehetett kimondani, és miután az adósok által felvett pénzösszeget illetőleg B. J. azon vallomása, hogy az 23 frt volt, a szintén jelen volt B. D. tanú azon vallomásával, ki csak 20 frt felvételéről tesz bizonyságot, lerontatik