Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

90 előjegyzés történt vagy a felsőbb bíróság jogerejü határozata által igazolandó, élőrebocsátása mellett; továbbá annak, hogy a telek. rend. 74. §-ában foglalt fentartással elrendelt zálogjogi előjegyzés igazolásánál, az örökösnek a bejegyzéssel terhelt ingatlanokra vonatkozó tulajdonjoga vita tárgyát nem képezheti, s ennek kimutatása és megállapítása, a többi örökösök meghallgatása mellett, külön ügyutra tartozik, — miután fenforgó esetben a kir. itélő táblának 1866. évi aug. 8-án 7784. sz. alatt kelt végzésével Sauerwald Mátyás javára, Jangl Antalnak a verseczi 2727. számú telekjegyzőkönyvi ingatlanokból örökségi illetményére a telek. rend. 74. §-ban foglalt fentartással elrendelt előjegyzés; 3 rendbeli váltófizetési meghagyás alapján rendeltetett el, az ekkép kieszközlött előjegyzés igazolása a telek, rend. 101. §-a értelmében nem kereset, hanem a fentebbi birói határozatok jogérvényességének kimutatásával, kérvény utján lett volna eszközlendő. — Ehhez képest a tárgyalás alkalmával beigtatott szóváltások mellőztével a 336. sz. alatt benyújtott kereset kérvénynek vétetvén, tekintve, hogy az előjegyzés alapjául szolgáló fizetési meghagyásoknak jogerőre lett emelkedése az emiitett 336. számú beadványban csak állíttatik, de hitelesen légyen, azon körülménynél fogva pedig, hogy ő végrendeleti örökségét tényleg át nem vette s nem kezelte, ez az ő öröklött tulajdona lenni meg nem szűnt, tekintve továbbá, hogy az ő végrendeletileg nyert örökjoga az ő halálával nem az őt tul élő atyjára, id. Csuzy Pálra; hanem az öröklés rendje szerint leányára, az itteni alperesre szállott át, tekintve végre, hogy alperes a birtokában lévő vagyonban csak az ős apai E. s nem a i.agyapai G. alatti végrendelet alapján örökösödhetett,— önkényt következik, miszerint az E. alatti végrendelet alapján atyját ifjú Csuzy Pált illetett vagyonbani örökösödésnél fogva atyjának terhei is reászállván, ezeket az örökség erejéig viselni tartozik. Mindezekhez képest miután alperes a per során a követelés valódisága ellen kifogást nem tett, a keresetbe vett 20844 fr 50 kr tőke s annak 1847. évi augusztus 7-től számítandó 6°/o kamatainak megfizetésében elmarasztaltatik. Az ítélet ellen alperes felebbezvén, a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletét hagyta helyben; mert: felperes, mint ifjú Csuzy Pál hitelezője, köve-