Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

75 az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és felperest keresetével a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett elutasitotta, a pesti kir. tábla pedig a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben. Végül a m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, következő * ítéletet hozott: Az alsóbirósági Ítéletek megváltoztatásával alperes a keresetbe vett 84 ft tőke s annak a kereset beadása napjától számítandó kamataiban azon esetre, ha felperes a nékie ezennel oda ítélt pótesküt arra, ,,hogy alperesnek 1852. évben egy pár ökröt 100 pft vagyis 105 o. é. ftért eladott, s ez a vételár törlesztésére csak 21 ftot fizetvén, a hátralévő 84 fttal most is tartozik" — leteendi, elmarasztaltatik, ellenesetben a kereset alól felmentetik, s köteleztetik neki felperes 10 forint perköltséget megfizetni. Tartozni fog e szerint felperes ezen ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap alatt az eskü letételre határnapot kérni, s azon az esküt letenni, különben ugy fog tekintetni, mintha nem bizonyított volna; mert felperes keresetének beigazolására tanukra hivatkozván, miután a hit alatt kihallgatott két tanú vallomásából kitűnik, hogy ők együtt az eladásnál jelen nem voltak, sem ugyanazon alkalommal alperestől a tartozás elismerését nem hallották, vallomásuk teljes bizonyítéknak nem vétethetvén, alperes ez alapon elmarasztalható nem volt. Tekintve azonban, hogy Z. G. egyik tanú az eladásánál személyesen jelen lévén, hit alatt vallja; miszerint alperes az általa megvett 2 ökör árában 105 fttal adós maradt, s abból csakis 21 ftot törlesztvén 84 fttal most is tartozik, s ezen állítása B. A. vallomása által is támogattatik, ugyanazért e vallomást félbizonyitékul venni és annak kiegészítése végett felperesnek a pótesküt ítélni kellett. A kamatok csak a per kezdetétől Ítéltettek meg: mert felperes azt, hogy a tőke visszafizetését soha sem követelte, a per során maga is elismeri, de különben is azt, ho^y alperes magát a hátralévő összegtől kamatfizetésre kötelezte volna, ennek tagadása ellen, mivel sem igazolja. Mindezeknél fogva az elsőbirósági Ítéleteket megváltoztatni s alperest, felperes általi póteskü letétele esetén, elmarasztalni, ellenesetben pedig alperest felmenteni s mint vesztes felet a költségekben is elmarasztalni kellett.