Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

39 ellen pert kezdvén, az A. alatti ítélettel köteleztettek, M. Ferenc hagyatékának u. m. Kalocsa 1497. tjkönyvbeni ház, % telek és 90 ft 65 krnyi ingóságok 1/3 részét, a hagyatéki terhek 358 ft 60 kr közös viselése mellett, felpereseknek kiadni, az általak felpereseknek örökrészük fejében már kifizettettek beszámításával; minek folytán J. Erzsébetet, J. Annát és J. Ilonát, néhai M. Ferencz hagyatékából egész illetőségükre nézve kérelmező M. Katalin nemcsak kielégítette, hanem azok tudatlanságát felhasználva, s őt megfélemlítve, járandóságukon felül s >kkal többet fizettettek maguknak, minek visszatérítésére keresetét fentartja. Mindezek daczára M. Katalin hire és tudta nélkül J. István, J. Erzsébet és Anna helyett is ezeknek egész ük erejéig végrehajtást kérvén, az árverés elrendelését is kieszközölte. Kéri kimondani, hogy miután M. Katalin az A. al tti ítéletnek eleget te t, s annak alapján ellene végrehajtás sem volt vezethető, a végrehajtás és árverés bjszüntettetik, s a eddigi végrehajtási intézkedések érvénytelenek, egyúttal kéri végrehajtatod a felszámított 17 ft 83 kr költségében marasztalni. Erre hozatott a következő elsőbirósági végzés: Felperes végrehajtást megszüntető keresete bíróilag megállapitatván az 1871. évi szept. hó 26-án 2274. sz. végzéssel elrendelt végrehajtási árverés beszüntetni rendeltetik, a perköltség kölcsönösen megszüntetik: m rt alperes ellenbeszédébon önként beismerte, hogy J. Anna időközben és ugyan 1871. évi június hó 6-án, tehát az árverési kérvény beadása után két hó múlva felperes által kielég'ttetott, J. Ilonára nézve pedig az árverés nem is kéretett, minthogy az 1871. évi nov. hó 17-én örökrészkÖvetoléséra nézve véglegesen kielégíttetett, mint ezt az ügyiratokhoz C. és D. alatt eredetben zárt és alperes által nem kifogásolt okmányok kétségtelenül igazolják; mert felperes részről az ügyiratokhoz B. alatt eredetben csatolt és alperes által nem kifogásolt okmánynyal jogszerüleg bebizonyíttatott az, hogy alperesnek időközben nagykorúvá vált J. Erzsébet férjezett L. Sándórné leánya felperesnő által 1868. évi nov. hó 4-én, tehát a Pestmegye kalocsai fenállott törvényszéknek 1868. évi június hó 2-án 4337. sz. a. hozott, és az ügyiratokhoz C. alatt hivatalból csatolt első ítélete után örökrészére nézve véglegesen és tökéletesen kielégíttetvén, J. Erzsébet férj. L. Síndorné örökrészére nézve lett tökéletes ki-