Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)
159 összegnek s ezen összeg felvételétől vagyis 1866. ápril 19-től számítandó 6% kamatainak megfizetésében elmarasztaltatik. A m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék pedig mindkét alsóbirósági ítéletet megváltoztatta s alperest 50 kila rosznak, az azért az A. alatti elismervény szerint járó vételár kifizetése mellett természetben leendő kiszolgáltatására, az itélet kézbesítésétől számítandó 15 nap és a polg. törvk. rendt. 384. §-ában előirt végrehajtás terhe alatt, mindazonáltal oly kijelentéssel kötelezte, hogy a hivatolt szakasz szabályaihoz képest, az alperes terhére szükségessé válandó kiadás 120 ftot meg nem haladhat; mert alperes a per során az A. alatti okmány valódiságát kétségbe nem vonta, ez pedig világosan tartalmazza, hogy ő felperesnek 140 kila rozsot eladott, hogy ebből 40 kila ára kifizettetett, továbbá, hogy 100 kila rozsra 100 ftot kapott, a per során végre beismerte, hogy ezen 100 ftra felperesnek 50 kila rozsot adott. Ezen beismert ténykörülményekkel szemben tagadta alperes, hogy ő felperesnek adósa maradt volna, s azt állította, hogy azon feltett de meg nem engedett esetben is, ha csakugyan tartoznék valamivel, tartozásának teljesítése, melyre határidő kikötve nincs tetszésétől függ. Tekintve azonban, hogy alperes fentebbi tagadását már maga a per során általa elismert azon körülmény is, hogy a felperestől kapott 100 ftból ennek 13 ít 76 krral tartozik, megczáfolja, de ezen körülmény azt is tanúsítja, mit egyébbként alperes sem vesz tagadásba, hogy ő a felperesnek eladott 140 kila rozsból 50 kilát ezideig nem adott át, kétséget nem szenved, miszerint alperes ezen ki nem szolgáltatott 50 kila rozszsal felperesnek tartozik. Nem vétethetett birói figyelembe alperesnek azon állitása sem, hogy mivel az A. alatti okmányban a teljesítésre határidő nincs kikötve, a teljesités az ő tetszésétől függ; mert épen az által, hogy a teljesités nem köttetett határidőhez; valamint felperes'az átadást bármikor jogosítva volt követelni , ugy alperes az átadás teljesítésére tett felszólitás folytán az eladott rozsot felperesnek átadni tartozott. Minthogy pedig alperes maga sem vonta kétségbe, hogy a felperesileg keresetbe vett rozs kiszolgáltatására ezúttal felszólittatott, ennélfogva alperesnek annak teljesítésére való kötelezettségét kimondani és az alsóbb birósági ítéletet megváltoztatásával alperest a ki nem szolgáltatott 50 kila rozsnak, a vételár lefizetése mel-