Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

133 elsőbirósági ítélet azért, mert azon körülmény, hogy egyik osztályos testvér alperes által már kielégíttetett a még ki nem elégített másod s harmadrendű felpereseknek, sem javára, sem hátrányára nem szolgál és őket ezen kielégítésre való tekintet nélkül a kereseti vagyonból y8 részénél több nem illeti, mint a mennyit az esetben kapnának, ha elsőrendű felperes, kit alperes saját előnyével vagy kárával elégített ki még kielégítve nem volt. Az alperes által időközileg felvett s a kereset alá vont ingatlanokra jelzálogilag bekeblezett 1000 ft iránt alperes azt, hogy ezen teher felvétele a gazdaság folytathatására nemcsak szükséges volt, de abba valósággal be is fektettetett kellően nem bizo íyitván, és igy ez közös tehernek el nem fogadtathatván; alperest ezen egyedül őt terhe'ő 1000 ftra nézve szavatossággal tartozónak kijelenteni, s ennyiben az elsőbiróság ítéletét módositani kellett. A m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék a pesti kir. tábla fentebbi Ítéletét azon változtatással, hogy a megitélt fekvőségre bekeblezett 1000 ft tartozásból 2-od s 3-adrendü felperesek fejenként % részt viselni tartoznak, s hogy alperes a megitélt haszonvételek megfizetésének terhe alól felmentetik, egyebekben az abban felhozott okoknál fogva, helybenhagyta; mert a köteles rész csak az örökségen lévő terhek levonással lévén kiadandó, minthogy a B. alatti telekkönyvi kívánatból kitűnik, hogy azon fekvőségekre, melyekből 2-od és 3-ad rendű felperesek köteles részeiket kinyerendik 1864. május hó 4-én, tehát még azon időben midőn az örökhagyó életben volt 1000 ft tartozás bekebleztetett, ezen kölcsönnek szükséges voltát pedig a kihallgatott tanuk annyiban igazolják, hogy a kölcsön keletkezésekor oly Ínséges idő járt, hogy minden gazda csak kölcsön felvételével folytathatta gazdaságát, s igy ezen kölcsön az örökség épentartására fordítottnak lévén tekintendő nyertes felpereseket örökségük erejéig annak viselésére kötelezni kellett. Ellenben az egybehangzó birósági ítéletek szerint megitílt haszonvételek terhe alól azért volt felmentendő, mert alperes az összes fekvőségek telekkönyvi tulajdonosa és igy jóhiszemű birtokosa volt.