Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)
130 sával lett a 452. összeirási számú ház a hozzá tartozó vagyis % kültelki állomány és szőlő birtok az imént nevezett örökhagyó hagyatéki vagyonaként felvéve és elismerve; tekintve továbbá, hogy alperesileg az, miszerint a C. alatti okiratban érintett szőlő, valamint az ott előforduló ház és az ugyanannak tartozéka gyanánt, a szintén kifogástalanul hagyott B. alatti térrajzban tüzetesen előtüntetett % kültelki állomány, az ó-sztapári 517. sz. telekjkönyvben saját nevükre lett felvéve, tagadásban nem vétetett. Miután kétségtelen, hogy a telekkönyvi kiigazításnak a bejegyzett birtokviszonyokra nézve akkor van helye, ha az ok nem a helyszínelés alkalmával, vagy a hirdetményi határidő kezdete előtt fenállott tulajdon, illetőleg birtokviszonyoknak megfelelőleg vétetett fel, már pedig az 1853. évi május 1-je után elhunyt Stojakov Tódor hagyatéka az O-Sztapáron történt helyszíneléskor s a felszorulási határidő megnyíltával letárgyalva nem volt, ily esetben pedig a tk. rndt. 24. §-ánál fogva a telekkönyvi hatóságok által is szem előtt tartandó helyszinelési szabályok jelesül az 1854. évi július 23-án kelt helyszinelési utasitás 75. §-a értelmében, a szóban forgó szőlő-ház és J/4 telki állomány az örökhagyó nevére felveendő lett volna, mi nem történvén a felvétel nyilvánláthatólag hibásan eszközöltetett, s ennélfogva, miután ez esetben külön személyek tulajdonát tevő birtokoknak, a helyszíneléskor történt egybefoglalásáról van szó annak helyreigazításánál a II. rész határozatai szerint elbánás alá eső ügyeknél szabályul 56. §. zsinórmértékül nem szolgál; s mivel az igénybejelentéskor betáblázva volt hitelezőnek meghallgatása, mennyiben követelésének a lejegyezendő vagyonróli kitörlése itt szóba nem jöhet, — nem szükséges az alsóbirósági Ítéletek megváltoztatásával a kiigazítást elrendelni kellett.