Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)
107 Tekintetbe véve pedig, hogy a királyi Ítélőtáblának 4139/866. sz. a. alperes által csatolt, s felperes által kétségbe nem vont jogerőre emelkedett Ítélete szerint, a kérdéses ügyben fenyitő uton, ugyanazon tanúvallomások folytán, a kifogás alá eső tanuknak különben is egymástól eltérő vallomásai következtéb en, alperes tényálladék hiányában a csalási vád alól felmentetett, önkényt következik, hogy a fenyitő eljárásnál használt egyéb bizonyitékok hiányában, a tagadásba vett felperesi kereset alól alperest annyival is inkább fel kellett menteni; mert felperes alperes ellen folyamatban volt fenyitő vizsgálat alkalmával, arra a mire most póthitét felajánlja az esküt letette, s igy ha ez eskü polgári uton is letétetnék a csalást állapítaná meg és büntető horderőt vonna maga után, alperest bűnvádi vizsgálati zaklatások veszélyének kitévén, annak sorsát, a hitletétel által felperesre háramolható előnyhez mérve, véghetlenül sulyosbitaná mi a törvény czéljával ellenkezik. A kir. tábla 1868. évi nov. hó 5-én 23,346. sz. a. hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék azonban mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával, azon esetre ha felperes leteendi a neki oda itélt póthítet arra, hogy fiának a katonai besorozás alóli felmentéseért alperesnek 140 ftot adott, alperest a keresetbe vett 140 forint tőke s annak a kereset benyújtásától számítandó 6°/0 kamatai megfizetésében elmarasztalta ; mert Molnár Mihály felperesi tanúnak vallomása szerént, alperes előtte beismerte, hogy felperestől 140 ftot vett fel a végett, hogy ennek fiát sorozástól mentesítse. Ugyancsak ezen tanú látta, hogy felperes a mondott czélból alperesnek pénzt adott; ha szinte bár ezen tanú, mint felperesnek elsőizbeni sógora aggályosnak mutatkozik is, vallomása mindazonáltal Marokity Antal, Fekete József és Márkus Istvánné felperesi tanuknak, bár különböző tényekre vonatkozó előadása által lényegesen támogattatik, a mennyiben bizonyos — előttük tudva nem Jévő összegű — pénznek felperes részérőli átadását és részint azt tanúsítják, hogy hasonló ügyleteket felperes maga keresett. Miután tehát arra nézve, hogy fiának a katonai sorozás alóli felmentéséért felperesnek a kereseti összeget adta, nyomós rész bizonyíték van előállítva, annak kiegészitéseül, az alsóbiró-