Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

eljáró bíróság a pol•;. törvk. rendt. 297. §. 10. pontjába ütköző semmiséget követett el, midőn 3 rendű alperesnek főesküt itélt, a ki ezt nem is kérte, hanem csak pótesküt ajánlott fel; felperes azon kérelmének pedig, hogy a B. C. D. okmányok valódiságának teljes beigazolása tekintetéből, alperesek könyveik felmutatására uf asitaesanak, helyt nem adoU. A m. kir. Curia mint semmitőszék, a semmiségi panaszt elvetette, és az iratokat a felebbezés folytán a pesti kir. itélő táblához áttétetni rendelte; mert a polg. törvk. rendt. 297. §-nak 10. pontjában foglalt azon rendelkezés, mely szerint semmiségi esetet képez, haabiró határozatában a felek kérelmén tul terjed, a feleknek a pertárgya iránt előadott kivánataira vonatkozik, nem pedig a bizonylatok alkalmazása tárgyában tett indítványaikra; mert továbbá, annak megbirálása, váljon a főeskü a félnek ajánlása nélkül megvolt-e ítélhető, ellenben az alperesi könyvek felmutatása helyesen lett-e mellőzve ? az ajánlott bizonylatok mérlegezését feltétezvén, az ügy érdemében itélő bíróságok hatásköréhez tartozik; mert végre a további panaszok az ítélet érdemére vonatkoznak. 508. A bérleti szerződés meg nem tartása által okozóit károk megtérítése iránti követelés a pír. 339. § ában felemiitetet bérleti követelések közé nem sorolható, ily követelésre nézve tehát a biztosítás egyedül a ptr. 338. § ában előirt kellékek kimutatása mellett rendelhető el. (1872. ápril hó 4-én 2568. sz. a. kelt határozat.) K. Pál felperesnek, V. Sándor alperes ellen, 220 frt s járulékai iránti biztosítási ügyében, a dicső- szent-mártoni kir. járásbíróság által f. év február 9-én 161. sz. a. hozott, felperes biztosítási kérelmét hivatalból visszautasitó végzés ellen, felperes 1872. február 22-én 560. sz. a. semmiségi panaszszal élt; mert a haszonbéri lejárt követelések és haszonbéri viszonyból eredt ugyancsak lejárt egyébb követelések között semmi különbség nincs; és ha a törvényhozónak az lett volna szándéka, hogy csak a lejárt bérpénz iránt lenne a biztosítás feltétlenül elrendelendő, akkor a törvk. rendt. 339. §-ában nem élt volna