Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

183 Mert egy váltótulajdoiiának váltójogi hatálylyal átruházására s illetőleg a tulajdon megszerzésére csakis a forgatmány egyszerű ténye s nem egyszersmind azon, a polg. törvények által előszabott kellék is kívántatik, hogy a tulajdont átbocsátó forgató maga is a váltónak jogszerű tulajdonosa lett légyen. Ez hogy a forgatmányos ellen azon kifogással, miszerint a forgató törvényes jogczimmel nem birván, a váltó tulajdonát átruházni képes nem volt: élni nem lehet, az itt irányt adó vtrsz. 82-dikéből s az 1854. okt. 6-án kelt i. ü. miniszteri rendeletből világos. Miután pedig felperesnőnek a váltómegszerzése s illetőleg keletkezése körüli roszhiszemüsége, mely ellene egyedül lenne jogérvényesen felhozható — bizonyítva nincsen, miután továbbá férj és nő jogilag két különböző személyt képezvén, a forgatmányos nő forgató férjével ugyanazon tekintet és betudás alá nem jöhet, hanem egy váltó forgatmányos minden jogait maga részére követelheti; alperest az e. b. itélet megváltoztatása mellett a kereseti összegben s késedelmi kamatiban elmarasztalni kellett ^fennmaradván természetesen azon joga, hogy a rajta netalán elkövetett csalás megtorlását maga utján követelhette. A perköltségek és munkadíj iránti határozat a vtk. II. r. 128. és 226. §§-ain alapul. Miről stb. A kir. hétszemélyes tábla azonban az 1864. május 7-én 160. sz. a. hozott határozata által a pozsonyi kir. e. b. vtszéknek 1864. febr. 8-án 1024. sz. a. kelt Ítélete az alábbi okok alapján hagyta helybe. A kir. hétszemélyes tábla váltóosztálya, K. T. felperesnőnek K. T. alperes ellen 1320 ft iránti váltóperében a pozsonyi e. b. vtszéknek f. é. febr. 8-án 1024. sz. a. kelt Ítéletét, melylyel alperest póteskü letétele mellett felmentette, a kir. vfeltszék f. é. márcz. 16-án 868. sz. a. megváltoztatván, s ezen itélet ellen alperes törvényes időben felebbezést, erre pedig felperesnő ellenészrevételeit nyújtván be, miután a férj és feleség közt, ki különben is saját vallomása szerint se irni, se olvasni nem tud — létrejött váltói hátirat roszhiszemüsége a perben kifejlett és az elsőbirósági Ítéletben is felhozott körülmények egybevetése által valósággal kimutatva van, és igy arra a váltójogi forgatmány kiváltsága, mely egyedül csak a tisztán álló és semmi kifogás alá nem eshető átruházást feltételezi, teljességgel nem