Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

179 sz. a. hozott végzésével visszautasította, és a kir. váltófeltörvényszék felperes folyamodása folytán 1864. évi november 29 kén 5047. sz. a. hozott végzése szerint az elsőbiróság végzését helybenhagyta ; — ezen egybehangzó felperes felülvizsgálati kérelmét, helyesebben folyamodását visszautasító alsóbirósági végzések ellen felperes által közbevetett semmiségi panaszszal összekötött folyamodás következtében az alsóbiróságok fenérintett felperes felülvizsgálati folyamodását visszautasító végzéseit azon oknál fogva, mert az alsóbiróságok fenemiitett perdöntő végzései különbözők, megváltoztatta, felperes felülvizsgálati folyamodását elfogadta, és annak folytán az alsó birósági perdöntő végzések megváltoztatásával azt határozta, — miszerint a perbe fogott alperesek egyetemlegesen tartoznak a kereseti 226 frt váltóösszeget attól, a keresetlevél beadásától, vagy is 1864. évi július 30-ik naptól ezámitandó száztóli hatos kamatokat, 3 frt 80 kr ovás, 2 frt 16 kr. óvásközlési költséget és 1/3 száztóli váltódijt, továbbá a felperesi ügyvéd 15 frt munkadijjával együtt 18 frt 38 kr perköltséget felperesnek 24 óra alatt végrehajtás terhe mellett vagy készpénzben kifizetni, vagy biztositani, — 2-odrendü alperes ügyvédének munkadijj a 10 frtban állapittatk meg, Mert: A törvényesen megidézett elsőrendű alperes M. J. a tárgyalásra meg nem jelenvén, felperes pedig ezen alperes ellenében viszkereseti jogát az A. B. C. és D. alatti okiratok szerint kellően igazolván: ezen alperes mint meg nem jelent fél a vtk. II. r. 96-ik és I. r. 37. és 138-ik §§-ai értelmében elmarasztalandó volt. Másodrendű alperes B. L. pedig azért volt elmarasztalandó, mert forgatói aláirásának valódiságát beismerte, s felperes a viszkereset feltételeinek ő ellenében is eleget tett; mert továbbá ezen alpores azon ellenvetését, hogy felperes a váltónak nem tulajdonosa, hanem csak az ő meghatalmazottja, — birói figyelembe venni azért nem lehetett, mert alperes a váltót üres forgatmánya által tovább forgatván, forgatmányában nem tette ki azt, hogy a váltót csak meghatalmazásból forgatta, tehát a vtk. I. r. 37-ik §-a értelmében a váltó sommaért van kötelezve. 12*