Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

127 voltak, midőn a telekkönyvnek szerkesztése Rosindolon történt, sőt a tanúvallomások és felperesek hallgatólagos beismeréséből világosan kiderül, hogy alperesek 1849. év óta folyton, tehát a telekkönyvek szerkesztése alkalmával is birtokban voltak: — miután azonban a telekkönyvi hatóság csak azon peres ügyek elintézésére van hivatva, melyekre a telekkönyv hiányos szerkesztése szolgáltatott okot, mellőzve minden más czimek alatt keletkezett vitás jogi kérdéseket; ennélfogva a kereset el volt utasítandó. A kir. ítélőtábla pedig, 1870. évi június 18-án 2958. sz. alatt az elsőbirósági Ítéletet, tekintve, hogy a helyszíneléskor alperesek a kérdéses fekvőségeket a maguk nevében birták, indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék pedig 1871. évi ápril 18-án 2392. sz. alatt következő ítéletet hozott: a királyi táblának ítélete, mennyiben felperesek azon kereseti kérelmüktől, hogy a rosindoli 81. sz. tjkönyvben felvett ház és 1 2 úrbéri állományra nézve tulajdonoskép bevezetett L. Erzsébet a telekkönyvből kitörültessék, elmozditattak — helybenhagyatik, ellenben azon kereseti kérelmüket illetőleg, hogy a hivatkozott telekjkönyvben felvett birtokra külön-külön ]/5 résznyi tulajdonjoguk bekebleztessék, mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával, felperesek keresetének hely adatik és a hivatkozott tjkönyvben foglalt 120. sz. ház és úrbéri állományra nézve felperesek jelesül L. István, György és Katalin 1L résznyi külön-külön !/5 rész eréig terjedő, alperesekkel közös tulajdonjoguk bekebleztetni rendeltetik ; mert felperesek a B. F. alatti egyház-könyvi kivonatokkal igazolták, hogy ők 1849. január 6-án elhalt Letovanecz Pálnak, alperes Letovanecz Józseffel és a perben nem álló Mártonnal együtt hátrahagyott gyermekei: Letovanecz Jakab, Pápai Márton és S. Márton alperesileg nem kifogásolt felperesi tanuk vallomása által pedig a per során igazoltatott, hogy a keresetbeli ház és úrbéri állomány, az elhalt nevezett közös atyja után maradt hagyatéki vagyont képez. Ennek folytán, tekintettel arra, hogy alperesileg tagadásba nem vétetett, mikép nevezett közös atya végrendelet hátrahagyása nélkül halt el, következőleg felperesekre néhai édes atyjuk után, az 1840. VIII. tczk. értelmében törvényes örökösödés erejénél fogva, a hivatkozott atyai hagyatékbeli házból és