Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

112 hogy a kérdéses teleknek birtokában sem a helyszínelés alkalmával nem volt, sem jelenleg annak birtokában nincsen; mert alperesek határozott tagadása ellenében, felperes azon állítólagos okmányt, mely szerint néhai édes atyja néhai M. J. a kérdéses % telek földet még 1853. évben ajándékozta volna, felmutatni nem birta, a kérelmen kivül e tekintetben az 1868. évi aug. hó 1-én eszközlött birói szemle alkalmával kivett tanúvallomások e helyütt és ez uton tekintetbe nem vétethetnek : mert, a mennyiben felperes az állítólagos ajándékozás, vagy néhai atyja M. J. utáni örökösödés alapján a kereseti 1/4 telek földhez igényt tart, e tekintetbeni keresetét annak utján érvényesíteni jogában áll. Ezen ítélet ellen felperes élvén felebbezóssel, a m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék 1871. évi nov. 6-án 7630. sz. a. következő Ítéletet hozott: tekintve, hogy a telekkönyvi rendtartás 3. §-ának félremagyarázhatlan rendeletéhez képest mind azon személyek, kik a telekkönyvi jegyzőkönyveknek az illető községekbeni hitelesítésekor létezett, vagy legalább a hirdetmény hatályossága kezdetének napja előtt szerzett tulajdon, zálog vagy haszonbéri jognál fogva a fekvőségek megjelölése s más telekkönyvi tekintetben, kiegészítést, le vagy hozzájegyzést igényelhetni vélnek, s e részbeni igényeiket a telekkönyvi kiigazításra előszabott uton érvényesíthetik, s hogy e szerint a telekkönyvi kiigazítás nem egyedül a helyszíneléskor fenállott tettleges birtoklás, hanem a telekkönyvi bekeblezésre alkalmas, azonban a felszólalási határidő kezdetét megelőzőleg szerzett jogok alapján is eszközölhető; a pesti kir. Ítélőtábla fentebbi keletű és számú Ítéletének megváltoztatásával az eljáró telekkönyvi tvszék Ítélete hagyatik annak indokainál fogva helyben.*) *) A legfőbb ítélőszék ezen határozata azért érdemel; is kiváld figyelmet mert ezáltal eltért a fenállott hétszemélyes tábla által kimondott azon elvtől, miszerint a telekkönyvi kiigazítás csak a helyszíneléskor fenállott tettleges vagy jogi birtoklás alapján eszközölhető; s oly személyek, kik valamely telekkönyvezett vagyonnak nem tettleges birtokosai, az arra nézve vélt igényeiket csak a törvény rendes utján érvényesíthetik. Ily tartalmú határozat hozatott a többi között 1865. jan. 18-án 17,212. sz. alatt b. Révay Annának b. Révay Simon elleni kiigazítási ügyében.