Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)
94 vár élelmezéso czéljából adásvevésileg (káuflich) átvett néhai Fischel Ignácztól 5200 p. ra. búzát és 7300 pozs. m. tengerit oly feltétellel, hogy a cs. kir. katonai kincstár köteles lesz ennek árát a cs. kir. főparancsnokság (General-Commando) által megállapítandó vételár szerint kifizetni. A főparancsnokság a buza köblét 12 ft, a tengeriét pedig 8 ftban állapitván meg, a kereseti összeget felperesek, melyben alperest elmai'asztaltatni kérik 63,450 ft s járulékaiban számi tják fel. Mindezen állitásaik igazolására hivatkoztak Hoffstattner Ignácz cs. kir. nyugdijazott őrnagynak az A. és B. alatti kérdő és ellenkérdő pontokra kivett örökemlékezetei C. alatti vallomására, mely D. szerint törvényszékileg lett kivéve. Elleniratában alperes előadta: hogy Schandrovic és Ristits bizottsági tagok Nr. 1. 2. 3. és 4. alatti, valamint Hofístattner őrnagy Nr. 5. 6. alatti nyilatkozataikból kitűnik, hogy a szóban forgó gabnanemüek nem adásvevésileg, hanem sarczolás utján (zum Zwecke der Requisition) lettek zár alá véve (mit Beschlag belegt), ugyanezt mutatják F. Ignácz és Borbálának Nr. 7. és 8. alatti felség folyamodványai s utóbbinak a temesvári katonai kormányzósághoz (Militar- Gouvernement) benyújtott Nr. 9. alatti folyamodványai, melyekben a kereseti követelés világosan és ismételve mint háboru-kár (Kriegsschaden) van megnevezve ; továbbá a pénzügyminisztérium Nr. 10. alatti leiratában F. Borbálának ezen hadikárpótlás iránti kérvényére tagadólag válaszolt; végre ahadsereg-főparancsnokság(Armee-Oberkommando) 11. alatti rendeletével tudatta, hogy ő Felsége F. Borbálának Temesvár ostromának szenvedett veszteségeiért átalános kárpótlást (Aerarial-Entschádigung)utalványozott kegyelem utján. Mindezekből azon következtetést vonta ki alperes, hogy jelen ügy nem tartozik a biróság, hanem a politikai hatóság elé, mely által ez már végérvényesen el is döntetett. Áttérvén azután alperes az ügy érdemére a többi közt kifogásolja a kereseti követelés magasságát, minthogy F. Ignácz maga e követelését Nr. 12. alatti beadványában sokkal kisebb mennyiségben számitá fel. Felperesek részéről alperesi állításokra válaszoltatott, miszerint azon kifogás, hogy jelen ügy nem tartozhatik biróság elé, már azon okból sem vehető