Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

148 1786. sz. alatt hozott ítéletével: felperest keresetétől elmozdította : mert alperesek a 3'/. alatt beperesitett halott-levél által azt, hogy felperes neje szül. Schwab Regina 1861. évi május 22-én, s így az osztrák törvények uralma alatt holt légyen el, tökéletesen igazolták, és mert a most emiitett törvényekben megállapított örökösödési rendszer szerint hitestársi örökösödésnek, a vagyon természetérei tekintet nélkül, csak oldalági örökösök nemlétében van helye. — A kereset támogatásául felperes által felhívott és a hagyatéki iratokhoz becsatolt szerződés figyelembe venni nem lehetett azért, mert abban csak is az elhalt alperes nejének 1500 *vftnyi hozománya felől tétetik említés, azon körülmény azonban, hogy a kereset tárgyát képező malom felperes tulajdona lenne, abból ki nem derül. A kir. ítélőtábla 1871.márcz. 27-én 26,484. sz. a. az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta; mert a keveset alapját képező házassági szerződésben, a szerzeményi javakról intézkedés nem tétetvén, azok a törvényes örökösödés tárgyát képezik; s miután felperes maga is beismeri, hogy a keresetbeli malom, a házasság ideje alatt szerveztetett,s annak fele része örökhagyó nevére telekkönyvezve is van, ezen közszer.zeményt képezi múlom fele része tehát — tekintettel a halálozás idején érvényben volt törvényekre, az örökség tárgyát képezi. A m. kir. Curia; mint legfőbb ítélőszék pedig 1871. évi aug. 10-én 6541. sz. a. hozott Ítéletével mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával kimondotta, hogy H. Jánosné után hátramaradt közszerzeményes vagyonra, az örökjog felperest ; mint örökhagyónő férjét illeti; mert a perhez csatolt hagyatéki iratoknál 2. sz. a. fekvő valódiságára nézve kétségbe nem vont házassági szerződés egész tartalmából kimerül, hogy a házasulandók között, a vagyonra nézve, teljes viszonosság állapitatott meg; — a második pontban különösen a közszerzemény iránt is tétetik rendelkezés, és pedig megegyezőleg az akkor hatályban volt törvény intézkedéseivel. A harmadik pontban e tekintetben kivétel nem foglaltatik, miért is a közszerzeményekre nézve a viszonosságot a férj javára is fenállónak kellett tokinteni, mert a felek nem