Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)
123 478. Igényperben az ügy érdeme végzés által levén eldöntendő, mely az ítéletet pótolja, ily végzésben is lehet az eskü által leendő bizonyítást elrendelni (ptr. 221. §.). (1871. okt. 14-én 13,502. sz. a. kelt határozat.) M. Fodorné, D. Imre és W. testvérek felpereseknek, H. Fischer és B. Sámuel mint végrehajtó ; továbbá M, Fodor és H. Theodor mint végrehajtást szenvedő alperesek ellen, végrehajtás utján lefoglalt ingó tárgyak kiadatása iránt, a gyalui egyesbiróság előtt folyamatba tett s sommás eljárás szerint befejezett igényperében, mindhárom igényktreset tárgyalására 1871. márcz. 15-ik napja tűzetvén ki, először M. Fodorné 591. számú igénykeresete vétetett elé, alperesek közül csak is M. Fodor ismerte el felperesnének a kérdéses ingókhoz való tulajdonjogát, a többi alperesek ellenben tagadták azt. Felperesnő főesküjével kívánta tulajdonát bebizonyítani, alperesek az ajánlott esküt meg nem engodhetőnek vélik, mert az oly körülményre ajánltatott, melyet felek saját tudomással nem bírhatnak. — Elővétetett az 590. számú kereset. Felperes D. Imre az 1500 kövek iránti igényétől elállván, a 12—31 számú ingóságok iránt támasztott tulajdoni jogát felperesnek csak M. Fedor ismerte el, a többi alperesek tagadták, felperes ezen tárgyakhoz tulajdonjogát a keresetben felhozott tanuk által kívánta bebizonyítani. A 261. számú igénykeresetről H. és B. alperesek következőleg nyilatkoztak: Tagadják, hogy a végrehajtás alól felmentetni kért kövek W. testvérek tulajdona volna. A c) alatti okmány valódiságára nézve felajánlott főeskünek helye nincs, mivel főeskü általi bizonyításnak csak ott van helye, hol az ügy ítélet által döntetik el, jelen ügy végzés által lesz eldöntendő, tehát eskü általi bizonyításnak helye nincs. A perbeszédek mint az ügy érdemére szóltak. A tanuk kihallgatása után az ügy érdeme végzés által döntetett el, melyben M. Fodorné és D. Imre által 590. és 591. sz. a. támasztott igények feltétlenül, a W. testvérek által támasztott igény pedig M. Fodor által leteendő főeskütől feltételezőleg megítéltettek.
