Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

109 szolgabírói bírósága, 1869. szept. 25-ről kelt ítéletével, felpereseket keresetüktől elmozdítván, 8 frt. 36. kr. perköltség megfizetésében marasztalta, a pesti k. ítélő tábla pedig 1870. június 10-én 19,781/869 sz. a. kelt Ítéletével alperest 70 frt kárösszeg, s 20 frt becslése s perköltség megtérítésére kötelezte, végül a m. k. Curia, mint legfőbb ítélőszék alperesnek a másod bírósági ítélet ellen beadott felebbezését, 1871. márcz. 9-ről 4639. sz. a. hozott végzéséve), visszautasította; mert a mezei rendőrségre vonatkozó, és az átmeneti intéz- • kedések tárgyában 1869. márcz. 30-án kelt ígazságügyminiszteri rendelet XIX. cz. által hatályban fentartott 1840. évi 9. t. cz. 5. §. szerint a másodbiróságnak olyatén határozata ellen, melyben a pénzbeli marasztalás a 200 frtnyi összeget meg nem haladja, további felebbvitelnek helye nincsen. Alperes a 1871. július 19-én előtte kihirdetett ezen legfőbb itélőszéki végzés ellen semmiségi panaszszal élvén a m. kir. Curia mint semmitőszék, a neheztelt végzést a polg. törvk. rendt. 297. §. 1. pontja és 304. §. alapján megsemmisítette, és a periratokat a m. kir. Curia mint legfőbb itéloszékhez érdemleges megvizsgálás végett visszaküldötte; mert a polg. törvk. rendt. 93. §. h) pontja értelmében az 1840. 9. törvényczikkben foglalt azon mezei rendőrségi esetek, melyek polgári eljárás tárgyát képezik, sommás perutra tartoznak, a 292. §-hoz képest pedig a másodbiróság ítélete elleni felebbezésnek a harmadbirósághoz mind a rendes, mind a sommás perekben feltétlenül helye van; mert a törvk. rendt. mint későbbi törvény ezen világos rendeletei által az 1840. 9. törvényczikknek a jelenlegitől egészen eltérő bírósági szervezést feltételező 5. §-a érvényen kívül helyezettnek annál is inkább tekintendő, mivel e törvényczikk a mezei rendőri ügyek sajátságos természetéből folyó és főleg az anyagi jogot érintő intézkedéseket is tartalmaz, melyekre a polg. törvk. rendt. ki nem terjed, melyek fentartására tehát a fennebbi szabályokkal szemben az átmeneti intézkedések 19. czikk 1-ső pontja egyedül vétethetik irányzottnak.