Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

79 azonban a B. alatti levelében kijelentette, hogy a fizetésre nem képes, és 25%-nyi lefizetés melletti kiegyezkedést ajánlott, s niután ezek szerint nemcsak a követelés valódisága, hanem egyszersmind annak veszélyében léte is kimutatva van nevezett czég K. György ellen a biztosítás elrendelését kérte. A törvényszék 1870. jul. 15-én 2002. sz. a. kelt végzésével a folyamodót elutasította, mert a váltólevél a ptr. 338. §-ban követelt teljes hitelt érdemlő okiratnak nem tekinthető. A kereskedelmi czég ezen végzés ellen semmiségi paiszt adott be, mert a neheztelt végzésnek abbeli indoka, mintha a váltólevél csakis a váltójog, nem pedig a polgári jog szerint is teljes hitelt érdemlő okiratnak lenne tekintendő, — helytelen, miután először is hazai törvényeink ezen különbséget egyátalában nem ismerik, másodszor pedig, mert a p. törv. rendt. 166. § a értelmében minden magánokirat a kiállitó ellen bizonyít. A bíróság tehát nincs jogosítva hivatalból az aláírásnak valódiságát kétségbe vonni. Azonban ezt jelen esetben annál kevésbé lehet tenni, mert K. György a B. alatti levélben maga beismeri, hogy panaszlónak adósa. Kérte a neheztelt végzést megsemmisíteni. A magyar királyi Curia, mint semmitőszék a neheztelt végzést megsemmisitette, s a városi törvényszéket a kért biztosítás elrendelésére utasította; mert a polgári törv. rendtartás 166. §-a szerint magánokirat, következőleg a köztörvény utján beperesitett váltólevél is a kiállító ellen bizonyítván, az aláírás valódisága pedig hivatalból vizsgálandó nem lévén: jelen esetben a váltólevél alapján kért biztosítás annál is inkább elrendelendő volt, mivel a kereset valódisága a B. alatti átirat által is támogattatik, mely egyszersmind a követelés veszély ztetését is igazolja.