Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

45 hogy azonban a tagositási perben ezen állitás valósága ki nem derittetett, felperesek dézsma-szedési joga kétségtelenné vált. A telekkönyvben felvett „szabadföld" czim felperesek jogát nem gyengitheti, mert az a helyszínelés alkalmával lett roezhiszemüleg bemondva. Ezek alapján a választott bíróság 1870. aug. 4-én hozott végzésével a jelenleg Sz.-István birtokában levő szőlő-földet dézsma-váltság alá esőnek nyilvánította, mit alperes felebbezvén, a n.-szombati kir. vegyesbiróság 1870. okt. 21-én 202. sz. alatt hozott végzésével a kérdéses szőlő-földet dézsma-váltság alá nem tartozónak nyilvánította. Ez ellen felperesek semmiségi panaszt nyújtottak be; mert a vegyesbiróság hatáskörét túllépve oly kérdés felett bíráskodott, melyre az 1868. XXIX. t. cz. 26. §-a által jogosítva nincsen, s mert végzése tévedésen alapul. Ugyanis: felperesek a választott biróság előtt épen nem ismerték el, hogy a kérdéses szőlő úrbéri természetű volna, hanem csupán felhozták, hogy alperes jogelődje azon ürügy alatt tagadta meg 1850-ben a dézsmát. Sőt ellenkezőleg épen maga alperes beismerte dézsma-kötelességét, a midőn szőlőjét a jogbiztos által a dézsma-köteles szőlők közé vétette fel. Az idézett t. cz. 26. §-a szerint alperesnek lett volna kötelessége igazolni, hogy a kérdéses szőlő megváltása iránt egyezség létezik, vagy ha azt úrbéri földekből alakitottnak állítja, hogy érette felperesek úrbéri kárpótlást kaptak; ezt azonban alperes nem tevé, míg felperesek az egész községgel bizonyiták, hogy 1849-ig a dézsmát folyton szedték, s hogy a telekkönyvbe a szabad-föld czim roszhiszemüleg mondatott be vagy alperes vagy elődje által. Végre, jelen kérdést alperes tartozott volna 1869. július l-ig az illető hatóság előtt vélt igényeinek érvényesítésével megoldani, a felett a vegyes biróság nem is Ítélhetett, —*s a választott biróság helyesen járt el, — a midőn alperes ebbeli kifogásait mellőzte. • Kérték ezeknél fogva a panaszlott végzést annál inkább megsemmisíteni, mert alperes azon telekkönyvet, melyre igényét alapitá, csak felebbezésénél mutatá be, mely tehát tárgyalás alá nem került; és mert az e feletti bíráskodás, valamint hasonló birtokviszonyokat tárgyazó kérdések elitélése nem a