Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

187 nyiltparancs 4. fejezete 19. §. szerint zálogszerződés érvényesen létre nem jöhetett, de hogy azon szerződés zálogszerződés lenne bejelentő fél a tárgyalás alkalmával maga sem akarta elismerni. Nem lehet tehát Sz. F. szerződésbeli kötelezettségét más­nak, mint Sz. L-nak engedélyezett visszavásárlási jognak te­kinteni. Ámde ennek érvényesitésére az örökösöknek habár emlit­vék is a szerződésben joguk nem lehet, mert a jelen ügyre alkalmazandó o. p. t. k. 1070. §. szerint a visszavásárlási jog csak az eladó személyéhez van kötve, s miután Sz. F. ezen visszavásárlási jogát soha sem érvényesítette, bejelentő Örökö seit kérelmüktől elmozdítani kellett. Költségek felebbező által nem kéretvén, azok meg nem Ítéltettek. Ezen végzés ellen már most bejelentők élnek felebbezés­sel, mert a 2-odbiróság a szerződésnek a bejelentésben előadott tartalmát igazoltnak vévén a visszaváltási jognak feljegyzését elrendelnie kelletett volna, minthogy a szerint be van győzve, hogy Sz. F. magát arra kötelezte, miszerint Sz. L-nak sz. a-i részjószágát a nevezettnek vagy örököseinek a váltsági összeg kifizetése után birtokába bocsátandja és e részben az ősiségi nyiltparancsnak a birói zálogokra vonatkozó rendelkezését megszüntette. Nem való, hogy Sz. L. az által, hogy a testvérével kö­tött szerződés alapján F. M-től az ez által birtokolt ingatlano­kat kiváltotta, azoknak tulajdonosává vált volna. Sz. L. és örököseinek joga visszavásárlási joggá nem minősíthető, miután az o. p. t. k. 1067. §. szerint visszavásárlás csak adás-vevési szerződés mellék szerződését képezheti, Sz. L. és F. között pedig adás vevési szerződés nem köttetett. Ezen felebbezés folytán a magyar kir. Curia, mint leg­főbb ítélőszék 1871. máj. 2. 2917. sz. a. következő végzést hozott: A pesti kir. ítélőtáblának fentidézett keletű és számú végzése az abban felhívott indokoknál fogva és azért is hely­benhagyatik, mert az ősiségi nyiltparancsnak hivatalból alkal­mazandó szabványait egyesek által kötött szerződések hatályon kivül nem helyezhetik.

Next

/
Thumbnails
Contents