Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IV. folyam (Budapest, 1871)

182 Indokok: Ámbár a felperesek által hivatolt, s hit alatt kihallgatott tanuknak átalánosságban megegyező, de a kereseti vagyonok mennyiségére és értékére nézve egymástól több tételekben eltérő vallomásaik által kimutattatott, hogy néhai S. János, ki után felperesek örökösödni kívánnak, mielőtt alperest nőül vette volna, egy belső telekkel, s ahoz tartozó külső földekkel, és több igavonó marhával, gazdasági eszközökkel, sertésekkel, s egyébb ingó vagyonokkal birt, valamint kimutattatott az is, hogy a keresetbe vett ingó és ingatlan vagy ónoknak nagyobb részét alperes örökösödési jogczimen, s a megyei törvényszék, mint birtokbiróság által 182: 1864. sz. a. kiadott bizonyítvány alapján kezéhez vette, s a Sz. V-i 104. és 105. számú telekjegyzőkönyvi birtokokat nevére is telekkönyveztette, de miután felperesek azt, hogy a kereseti ingó és ingatlan vagyonok egyenesen tőlük s természetben, vagy bizonyos érték erejéig hárult elhalt gyermekük S. Jánosra, sem a kihallgatott tanuk vallomásai által, sem egyéb módon nem igazolták, sőt az E. és F. alatti telekjegyzőkönyvi kivonatokból világosan az tűnik ki, hogy az érintett birtokokat néhai S. János már,, mint önálló egyén vásárlás utján szerezte, mit különben felperesek, valamint keresetlevelükben, ugy a tárgyalás során is maguk előadtak, tekintettel az id. törv. szabályok 10. és 14-ik §§-aira, melyek szerint leszármazók hiányában az apa és anya hivatvák ugyan öröklésre, de csakis azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól hárult az örökhagyóra, szerzeményi javakban pedig leszármazó egyenes örökösök hiányában hitvestársi öröklésnek van helye, felpereseket törvénybe ütköző, és épen a jogczimnél fogva alperes által kifogásolt keresetüktől elmozdítani kellett, mennyiben felperesek beismerik, hogy néhai S. János csakugyan leszármazó egyenes öröklés nélkül halt el, alperes a most nevezettnek, miként ez a C. alatti anyakönyvi kivonatból is látható, törvényes veje volt. — A perköltségekben felperesek, mint vesztes felek a p. t. r. 251-ik értelmében marasztattak el, — ügyvédjük munkadija pedig a 252-ik §. rendeletéhez képest állapíttatott meg. Ezen ítéletet felperesek felebbezték, mert be lett igazolva tanuk által, hogy fiuk, mielőtt alperesnőt nőül vette, két telekkel, s ahoz való ingóságokkal birt, s hogy e vagyonok S. János halálakor mind megvoltak és alperesnő kezén maradtak, — be lett igazolva, hogy a Sz. V-i 104. és 105. számú telekjegyző-