Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

55 zéssel a pert beszüntette, mi ellen felperes semmiségi panaszszal élvén, a m. k. curia mint semmitőszék következő határozatot hozott: a semmiségi panasznak hely adatván, Kolozsmegye tszé­kének f. évi július 1- én 4200. sz. a. hozott végzése megsemmisít­tetik, mert a perfelvétel a p. t. r. 313. §-nak rendelkezése szerint f. évi június 2 án megtörténvén, s alperes ellenbeszédet a folyó évi június 17-re kitüzütt határnapon be nem adván, a pertárnok a p. t. r. 343. §-ának rendelkezése szerint a periratokat csak az igazolási kérelem beadására kitűzött határidő eltelte után tar­tozott volna a törvényszéknek bemutatni; mert továbbá az igazolási kérelem felperes részről f. évi június 29-én, tehát a neheztelt vésrzés meghozatala előtt adatván be, a törvényszék­nek az igazolási tárgyalás bevégzése előtt a sérelmes végzést nem kellett volna meghoznia; — ennélfogva a semmiségi panasz alaposnak bizonyult. 53. Hagyatéki tartozékként összeirt tárgynak, mint más Örökséghez tartozónak, kiadatása iránt kereset, a hagyatékra nézve a p. t. r. 37. §-a szerint illetékes tör­vényszék és nem a sommás biróság elé tartozik. (1869. szept. 24-én 1969. sz. a. kelt határozat.) Ch, I. felperes, mint L. leányától maradt M. I. term. és törv. gyámja, leányának természetben még meglevő, és távollé­tében M. R, hagyatékába felvett hozományi tárgyakat, melyek a leltárban 1 —15 és 51 számok alatt összeírva, s nagyobb részt alperes beismerése szerint atyjánál S. S.-nél 200 frtért elzálogo­sítva vannak, ugy két eladott takaró arát nevezett unokája 6záinára kiváltás nélkül kérte kiadatni, de kérelmével perutra utasíttatott. Ennek folytán keresetét Selmeczváros egyes bírája előtt indította meg előadván, hogy az özvegy azon hozomány eredetét nem tagadhatja, azon körülmény pedig, hogy leánya halála után ezen tárgyak nem leltároztattak, mivel a haláleset fel nem jelentetvén, a hagyaték sem Íratott össze, hanem vejé­nél maradt özvegysége alatt is, ennek fia tekintetében gyámsági gondviselésésére mutat, de tulajdoni birtokát nem állapítja meg. A tárgyalás kezdetén alperes kifogást tett a sommás eljárási illetékesség ellen, mert az 589. §. azt rendeli, hogy ha

Next

/
Thumbnails
Contents