Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

144 csőd rendtartás továbbra is fentartatván, s a csődügyekben az 1868. LIV. t. cz. csak annyiban lévén alkalmazandó, a mennyiben az osztrák csődrendf artás az osztrák polgári perrendtartásra hivatkozik: ebből következik, hogy csődügyekben csak azon peres kérdésekre nézve nyernek az 1868. LIV. t. czikknek a perorvoslatokról szóló határozatai alkalmazást, melyek az osztrák polgári perrendtartás és az ennek helyébe lépő 1868. LIV. törvényczikkben foglalt törv. rendtartás szabályai szerint tárgyaltatnak és döntetnek el; minden más kérdésre nézve az ügy érdemében hozott birói határozatok ellen a csődrendtartás által megengedett perorvoslatoknak az illetékes felebbezési biróságokhoz van helye; mivel pedig azon kérdés: lehetett-e a csődrendtartás 48. §. szerint uj tömeggondnokot rendelni érdemleges kérdés: panasztevőknek vélt sérelmeiket nem semmiségi panaszszal, hanem a másodbirósághoz intézett felebbezéssel kellett volna orvosolniok. 126. Ingatlanra vezetett végrehajtásnál a végrehajtató követelésének szám szerénti megállapítása a kielégítési sorrend felett tartandó tárgyalásra tartozván, annak az árverési végzésben elnézésből történt fel nem említése semmiségi okul nem szolgálhat. (1870. márcz. 11-én 2099. sz. a. kelt határozat.) K. M. felperesnek, R. P. alperes ellen, Torontálmegye telekkönyvi törvényszéke előtt folyamatba tett végrehajtási ügyében, a végrehajtás 1923. frt 891/2 kr erejéig két egyező ítélet alapján elrendeltetvén, a végrehajtás alperes ingatlanaira foganatosíttatott, s annak folytán a végrehajtási zálogjog említett összeg erejéig a telekkönyvbe bekebeleztetni rendeltetett. Ezen végzés alapján felperes 1869. július 20-án az árverést 1923 frt. 89% kr s járulókai erejéig elrendeltetni kérte, mely kérelmének az 1869. decz 22-én 6256. sz. a. hozott végzéssel hely adatott. Mi ellen alperes január 31-én 568. szám alatt semmiségi panaszt adott be azon indokból, mert a mellékelt 1867. július 8-án kelt hétszemélyes táblai ítélet ezerint 420 frt alperes javára beszámíttatni rendeltetett, s ennélfogva az árverés 1923 frt 89 y2 erejéig sem nem kérethetett,