Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

185 mert az igazolási kérelem a polg. törv. rendt. 307. §-a szerint 15 nap alatt adandó be, s ezen határidő azon napot követő naptól számítandó, a melyen az elmulasztott jogcselekmény , vagy is jelen esetben a perfelvétel teljesitendő lett volna; a megállapított határidő lejárta után benyújtott igazolási kérelem pedig a polg. törv. rendt. 313. §-a szerint hivatalból visszautasítandó; minélfogva az elsőrendű semmiségi panasznak is helyt adva, az elkésetten benyújtott igazolási kérelem tárgyalását rendelő 2278. sz. alatti végzést a polg. törv. rendt. 297. §-ának 12. pontja alapján meg kellett semmisíteni, M. Zs.-nőt pedig igazolási kérelmével el kellett utasítani. 117. A p. t. r. 255. §-a által az 1840. XV. t. czikk (váltótörvény) II. r. 201. §-a fenntartva lévén, törvényszéki szünnapoknak csak a vasárnapok és a róm. kath. vallás ünnepei tekintendők; ha valamely fél az ily napra kitűzött határnapot mulasztotta el, igazolással élhet. (1870. január 28-án 5066. sz. a. kelt határozat.) Sz. Gl — nak, mint S. J.-né árvái gyámjának, R. J. és társai ellen fekvőségek kiadatása iránti per ügyében, alperes R. J. és társai ellenbeszédük beadásának elmulasztása miatt 1869. márcz. 16-án 573. sz. alatt visszahelyezési kérvényt adtak be, mely pertárilag kezeltetvén, annak tárgyalására 1869. jun. 29-ike tüzetett ki, — ezen tárgyaláson ellenfél nem jelent meg, és visszahelyezést kérelmező kérte, hogy határozathozatalra kérvénye előterjesztessék. Főügybeli felperes 1869. jul. 13-án 1546. sz. a. igazolási kérelmet adott a tárgyalási határidő elmulasztása miatt, mely kérelemre tartott tárgyalás után Tordamegye alkerületi törvényszéke által a kért igazolás megtagadtatott; különösen mivel csak ügyvédi mulasztás forog fenn, mely az igazolás esetei közé nem sorolható, az igazolással nem is orvosolható; azon körülmény pedig, hogy a tárgyalási határnap f. évi jun. 29-re, ünnepnapra volt kitűzve, kérelmezőt a tárgyalásróli kimaradásra fel nem jogosítja. Ezen végzés ellen felperes semmiségi panaszt adván be, a m. kir. Curia, mint semmitőszék következőleg határozott: