Dárday Sándor - Gallu József (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. I. és II. folyam (Budapest, 1874)

130 székéhez rendes szóbeli keresetlevelet nyújtott be, melyben K. testvéreket, bécsi lakosokat, mint az első erdélyi vasútépítés vállalkozóit tilos italmérés által elkövetett kár iránt a béc-i lipótvárosi bíróság utján tárgyalásra megidéztetni, s őket az emiitett kár s járulékaiban elmarasztalni kérte. Az 1869. évi april 30-án tartott tárgyalás alkalmával alperesek mellőzve az ügy érdemét, a birói illetőség ellen tettek kifogást, hivatkozva a polg. törv. rendt. 30. §-ára, hivatkozva, hogy felperes keresetlevelében maga is elismeri, misze rint alperesek rendes lakhelyük Bécs, e szerint tehát csak Bécs város cs. kir. bírósága illetőleg törvényszéke illetősége alá tartozván, ellenök ilyen keresetek csak is azok előtt lehetnek megindíthatok. Felperes azt hozta fel, hogy a kártérítési keresetek a kárositás helyéhez lévén kötve, a ptr. 35. §-a szerint azon biróság illetékessége alá tartoznak, melynek kerületében a kár okoztatott, s nem sorolhatók a polg. törv. rendt. 30. §-a alá, mert a kártevő mindég az elkövetés helyének bírósága alá tartozik, még ha külföldi is, ezen keresetek tehát alperesek lakhelyéhez kötve nincsenek. Alperesek felperesnek az illetőség tekintetében tett kifogások elleni megjegyzéseit, mint a fenálló törvény világos rendeletével nyílt összeütközésben állókat alaptalanoknak nyilvánították, s hivatkoztak a polg. törv. rendt. 30. §-ára, mint a mely a személyes keresetre nézve eléggé határozottan szól a birói illetőségről. A keresetet tehát leszállítani kérték. Az aradmegyei törvényszék, 1869. okt. 13-án 8810. sz. a. hozott végzéssel, az illetékességi kifogásnak helyt adott, törvényben nem gyökerezőnek jelentvén ki felperes azon állítását, hogy a kártétel helyének bírósága illetékes lenne a 35. §. szerint. Ezen végzés ellen felperes 1869. évi nov. 8-án 10,472. sz. a. semmiségi panaszt adott be, indokul felhozván: bogy keresete nem esik az 1868. LIV. t. cz. 30. §. alá, mert nem önálló kereset, hanem folytatása azon kártérítési követelésnek, melyec alperesek ellen a tótváradi szolgabíró, mint az elkövetett tett rendőri hatósága előtt felperes megindított, mely eljárásra nézve az illetékesség, noha az ügy a felülvizsgálat minden fokán átment, sehol kétségbe nem vonatott. Az A. alatti belügyminiszteri rendelet alperesek büntetésre méltó cselekvényéből felperesre hárult kárra nézve teljes