Pap Dávid (szerk.): Kereskedelmi törvény. 1875. XXXVII. törvényczikk (Budapest, 1901)

Kereskedelmi törvény 399. §. 177 feladóra nézve élveszett volna. (982/92.) Az a tény, a melynél fogva fuvarozó nincs többé abban a helyzetben, h. a küldeményt a feladónak kiszolgáltassa, az árunak feln.-re nézve elveszésével azonos', miből folvólag felp. kártérítési igénvének elévülésére a K. T. 410. g. és az üzletszabályzat 91. §. alkalmazandó. (Bp. T. 11. (1. Oti.i 5. A fuvarozó felelőssége szempontjából erőhatalomnak csak oly külső és nyilván elháríthatatlan esemény tekinthető, mely ellen a fuvarozó annak rendkívülisége, ellenállhatatlan ereje s előre számba nem vehetősége miatt magát kellő gondosság mellett sem védhette meg. iBn. T. II. G. 11/97.) í$í)9. §. Az áru elveszése vagy megsérülése miatti kártérités esetében, a kár kiszámításánál, az árúnak szükséghez képest szakértők által megállapított rendes kereskedelmi, ilyennek nem létében pedig közönséges értéke vétetik alapul. Ehhez képest a fuvarozó az áru elveszése esetében azon rendes kereskedelmi értéket tartozik megtéríteni, melylyel a hason fajú és minőségű áru a rendeltetés helyén birt akkor, midőn a kiszolgáltatásnak történni kellett volna; ellenben az áru megsérülése esetében azon különbözet térítendő meg, mely a megsérült áru eladási ára s azon rendes kereskedelmi érték közt létezik, melylyel az a sérelem nélkül, a kiszolgáltatás helyén és idejekor birt volna. A kártérítési összegből mindegyik esetben levonandó az, mi az elveszés illetőleg a megromlás folytán vám- és egyéb költségekben megtakarítva lett. Ha a fuvarozó vagy emberei bebizonyithatólag vétkes gondatlansággal vagy gonosz szándékkal jártak el, a fuvarozó teljes kártérítéssel (272. §.) tartozik. 1. Ha a feladott áru vonatösszeütközés folytán semmisül meg, a K. T. 429. §. szerint a kár kiszámítására nézve megállapított szabályok nem Irányadók, hanem a 399. S. értelmében a vasút az árunak azt a keresk. értékét köteles megtéríteni, melyet az rendeltetési helyén abban az időben birt, mikor a kiszolgáltatásnak meg kellett volna történni. A Vonatösszeütközés ama vélelmet állapítja meg, hogy az összeütközés a vasút közegeinek vétkes eljárása következtében állott be." (319/88.) 2. Az áru msérülése miatt nem lehet annák átvételét megtagadni s teljes keresk. értékét kártérítésként követelni. (8(59/95.) 3. A K. T. 399. §-ában foglalt ama kitételnek »a megsérült áru eladási ára" nem tulajdonitható az az értelem, h. a insérült árunak szükségképp el kellett adatnia, és annak ára befolyt légyen, hanem az eladási ár alatt azon eladási ár is értendő, mely szakértők becslése által megállapítható. ( 174,87.) S99. §. V. ö. : K. Ti 398., 121.. 129. §. 1. p.. 193. g. XXV t.-cz. 34—38, ez. — Vasúti üzletszab. 80.. 81., 8.">. §§. L. 1892 :