Pap Dávid (szerk.): Kereskedelmi törvény. 1875. XXXVII. törvényczikk (Budapest, 1901)

170 Kereskedelmi törvény 381. §. a bizományosnak jogában áll magát a zálogtárgyakból a 305. és 307. §§. határozatai szerint kielégíteni. 1. A bizományos a bizományi terményárukat szabad kézből adván el, ez az eladás az alp. kárára, veszélyérctőrténtnek annál kévésbbé tekinthető, mert a kötlevelek csupán azt a rendelkezést tartalmazzák, h. felp.-nek kellő fedezet hiányában joga lesz az Ügyletet lehető legjobban (bestmöglich) lebonyolítani, ami nem jelenti azt, h. fel]), ily esetben a terményáruknak szabad kézből való eladására is feljogosittatik és mert szabadkézből eladásra í'elp.-t feljogosító külön kikötés hiányában, felp. erre csak akkor lett volna jogosítva a törv. erejénél fogva, ha a K. T. 372. S-ának kivételes esete forgott volna fenn. Minthogy felp. a bizományi ügylet lebonyolítása tekintetében nem járt el törvényszerűen, sem a 1\. T. 377. értelmében őt megillető kiadások és dijaknak, sem pegig az eladásból felmerüli árkülönbözetnek megtérítését nem igényelheti. (151/96.) 2. A K. T. 380. §-ában a 30,"). g-ra foglalt utalás csakis azt jelenti, h. a bizományos követelését a zálogtárgyakból előzetes keresetindítás nélkül a 305. g-ban szabályozott módon elégítheti ki. (329/89.) 381. §. Ha a bizomáity tárgyát tőzsdei vagy piaczi árral biró árúk, váltók vagy értékpapírok vétele vagy eladása képezi, a bizományos, feltéve, hogy megbízója másként nem rendelkezett, a megszerzendő árúkat eladóként maga szolgáltathatja, a bizományba átvett árúkat pedig vevőként maga megtarthatja. Ily esetben a bizományos számadási kötelezettsége egyedül annak igazolására szoritkozik, hogy az ár felszámításánál a megbizás teljesítésekor jegyzett tőzsdei vagy piaczi árt, megtartotta. A kikötött, illetőleg a 377. §-ban érintett dijt, továbbá a rendszerint felmerülő bizományi költségeket ily esetben is felszámithatja. A mennyiben a bizományos a megbizás teljesítését tárgyazó tudósítással egyidejűleg vevő- vagy eladóként egy harmadik személyt meg nem nevez, a megbízó vevőnek, illetőleg eladónak a bizományost tekintheti. 1. Eladási bizománynál vevőnek a bizományos csak akkor tekinthető, ha a bizomány tárgyat a 381. 1. pontjában "felsorolt dolgok képezik. (Bp. T. 5063/83.) A bizományos a 381. S. sz. jogot gyakorolhatja már akkor is, mikor az áru még birtokába nem került, hanem még csak szállítandó lesz. (425/900.) 3. Oly esetben, midőn a bizományos az őt megbízó ellen a 377. ij. sz. őt illető követelésnek érvényesítésére irányuló keresetét arra alapítja, h. a bizományi árut 3-ik személynek valósággal eladta, illetve 3-ik személytől valósággal megvette, az ügylet valóságát köteles bizonyítani. Felp. nem szolgáltatván elfogadható bizonyítékot a tekintetben, h. az eladásokat tényleg foganatosította, alp. a felp. részéről eszközlötl vételt saját számlájára és terhére megtörténtnek elfogadni és a felp. által kövelelt árkülönbözetet és a 37/. alapján igényelt egyéb kiadásokat és dijakat neki megfizetni már ez okból sem köteles. (89/97.)