Pap Dávid (szerk.): Kereskedelmi törvény. 1875. XXXVII. törvényczikk (Budapest, 1901)
12 Kereskedelmi törvény L21. §. nem kivetkezik, h. egy újonnan keletkező közkereseti társaság a társasági tagok korábbi üzleti tartozásaiért Telelni tartozzék. (1902/9:5.) 3. Valamely üzlet részére vett és abban értékesített áruk vételáráért az üzlettulajdonos felelős. (468/98.) 3. Az üzlet tulajdonosául addig, mig a ezég birtokosául alp. volt bevezetve a czégjegyzékbe, felp. mint a netáni tényleges viszonyról tudomással nem biró harmadik személyivel szemben jogilag az alp. tekintendő. (G. 641/98.) Valamely bej. ezég ezégjegyzékben olyanul bevezetett tulajdonosának jóhiszemű hitelezőivel szemben annak bizonyítása, h. valósággal nem a czéghejegyzési iratok alapján ilyenül a czégjegyzékbe bevezetett személy, hanem más a tulajdonosa, egyáltalában meg nem engedhető s a jó. hiszemü hitelezők irányában a ezég tulajdonosának feltétlenül az tartandó ki mint olyan a ezégjegyzékben bejegyezve találtatik. (778/93.) 4. Aki elnézi azt, h. az ő czége alatt áruk megrendeltessenek s kiszolgáltassanak, az ezen áruk kifizetéséért felelős még akkor is, ha a megrendelés és kiszolgáltatás nem az ő megbízásából történt, mert a tűrés ténye által jóváhagyta ama tényekel, és ezzel a vétel az ő részére történtnek tekintendő. (6852/98.) Aki megengedi, h. az ő nevéből és különös eziméből álló be nem jegyzett ezég alatt, melyet az üzleti világban ő használt, rajta kívül álló más személy keresk. üzletel folytasson, anélkül, h. a vele összeköttetéstjen állott kereskedők a ezégjegyzékből a változásról meggyőződést szerezhettek volna: azt a más által eme üzlet köréhen vállalt kötelezettségért a felelősség jogilag szintén terheli. (1. G. 64/900.) 5. Az, h. alp. pusztá tudomással birt arról, h. más valaki üzletet folytat az ő ezége alatt, egymagában nem elégséges annak a rosszhiszeműségnek megállapítására, melynek alapján a nem az ő tulajdonát képező, habár az ő neve alatt folytatott üzletbe eladott és átvett áruk vételárában őt marasztalni lehetne. (815/95.) «. A feleség férje üzletét anélkül vévén át, h. erről felp.-t értesítette volna, s a megrendelések tovább is a férj által végeztetvén, a hitelező jogosan számolta be a teljesített fizetéseket a férj által korábban vásárolt, de ki nem fizetett áruk árába. (5918/98.) II. r. alp.' a hentes-üzletet saját neve alatt és esak egy pár nap közbeesésével, férje az 1. r. alp. közreműködése mellett ugyanazon helyiségben folytatván, melyben előbb I. r. alp.-nek hentes-üzlete volt anélkül, h. a férjével előbb üzleti összeköttetésben állott feleke! értesítette volna, h. az újonnan az ő, t. i. II. r. alp. neve alatt megindított hentesüzlet egészen különálló és az előbb férje neve alatt vezetettél semmi összefüggésben sem álló vállalat, ily körülmények közt II. r. alp. olyannak tekintendő, mint ki férjének üzletét annak terheivel és kötelezettségeivel átvette és azt mint ilyent folytatja. (1078/85.) 7. A nő bej. czége alatt folytatott üzletben levő áruk harmadik személyekkel szemben a nő tulajdonául vélelmezendők. Hogy a férj az üzletvezető s a férj saját nevében megrendeléseke is tesz s ezek árát is kifizeti, a férjnek a n(> czége alatt vezetett üzletre vonatkozó tulajdonostársi minőségét meg nem állapítja. (G. 239/97. 21. §. Ki a jelen törvénynek a czégbejegyzésre vonatkozó rendeleteit meg nem tartja, az erre az illetékes törvényszék által hivatalból 500 írtig terjedhető pénzbirsággal szoritandó. A pénzbirság kiszabásával egyidejűleg az illető lelnek a bejegyzés eszközlésére 14 napi határidő szabandó, melynek sikertelen lefolyása után a pénzbirság végrehajtás utján behajtatik. A kiszabott, de be nem hajtható pénzbirság fogságra át nem változta f.haló. Hasonló eljárásnak van helye azok ellenében is,
