Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. III. kötet (Budapest, 1906)

56 Kötelmi jog. támadási kifogás alapján az alperesként perben álló foglaltató hitelező irányában hatálytalaníttathassák, nem elegendő magának a végrehajtást szenvedőnek a hitelező kijátszására irányuló szándéka, hanem alapfeltételét képezi az, hogy a rosszhiszeműség a végrehajtást szenvedővel szerződő igénylő félnél is fenforogjon. Ennek rosszhiszeműsége pedig csak akkor foroghat fenn, ha tudomással birt az átruházási ügyletnek a végrehajtást szenvedővel történt megkötésénél a foglaltató hitelező követelésének fennállásáról, mert ha nem birt erről tudomással, arról sem lehet szó, hogy a végrehajtást szenvedővel az ügylet megkötésénél ennek hitelezője követelésének kielégítése elől a fedezeti alap elvonása czéljából összejátszott. Az igénylő rosszhiszeműségének fenforgása esetén azonban közömbös az, hogy a végrehajtást szenvedőnek az igényelt tárgyak átruházása ellenében ezek teljes egyenértékét az ügylet megkötésénél kiszolgáltatta-e, mert a hitelező már a fedezeti alapnak az ő kielégítése elől történt elvonása következtében megkárosíttatott. (C. 97. nov. 2. I. G. 270. M. 15628,) Midőn a végrehajtást szenvedő adós a kielégítési alapot a hitelező elől elvonja és azt másra ruházza át, ha a szerző fél a végrehajtást szenvedőnek közeli rokona, fennáll a birói gyakorlat által elfogadott és tételes törvénynyel nem ellenkező az a vélelem, h. a szerző fél a végrehajtást szenvedőnekaz elidegenítésben nyilvánuló kijátszási szándékáról tudomással birt. minélfogva az ily jogügyletnek a végrehajtató hitelezővel szemben az anyagi jogszabályok szerint joghatálv nem tulajdoníttatnánk. (C. 99. szept. 21. G. 363/99. M. 16900.) Az az elővélelem, hogy a kielégítési alap elvonása esetében a szerző íél az adós kijátszási szándékáról tudott, csak házastársaknál és közel rokonoknál állítható fel, és igy felp.-sel szemben, kire nézve a felebbezési bíróság Ítéletében csak az van megállapítva, h. a végrehajtást szenvedő üzletében gazdasszony volt, az az elővélelem tehát ez esetben éppen nem érvényesülhet, következően egymagából abból, hogy a felp. által történt vétel nem sok idővel a végrehajtást szenvedő ellen bekövetkezett foglalás előtt történt, nem vonható következtetés arra, h. a végrehajtást szenvedőnek kijátszási szándékáról felp. mint azzal szerződő fél is tudomással birt. A vagyonátruházást az átruházó hitelezője kétségtelenül csődön kivül is sikerrel megtámadhatja az iránt, hogy az a vagyonátruházás vele szemben hatálylyal nem bir ; azonban erre szükséges, h. a hitelező, a kit ez iránt a bizonyítás kötelezettsége terhel, kimutassa azt, h. követelése az átruházó ellen az átruházás idejében fennállott, h. éppen az átruházás következtében követelése elől a kielégítési alap elvonatott, és h. az utóbbi körülményről tudomással birt, tehát jóhiszemben nem volt az, kire az átruházás történt; mert ilyen körülmények között nyilvánvaló az átruházónak az a szándéka és a vele szerződő félnek az iránt tudatos közreműködése, h. az átruházó hitelezője elől e kielégítési alap egészen elvonassék és igy a hitelező jogellenesen megkárosíttassék : a mely jogellenes ténykedésnek jogszerű következményét ily esetben az sem szűntetheti meg, hogy az, kire az átruházás történt, az átruházással egy valóban fennálló követelésére nyert kielégítést. (C. 98. ápr. 19. I. G. 32. M 16902.) Az általánosan elfogadott törvényes joggyakorlat szerint ugyanis a végrehajtást szenvedőnek hitelezője jogosítva van az igénylővel szemben kifogás utján megtámadni az igény alapjául szolgáló szerződésnek irányában való jogi hatályosságát, akkor, a midőn a jogügylet megkötése következtében a követelésének kielégítésére lefoglalható fedezeti alap elvonásával károsodik. Jelen esetben a megtámadhatóságot nem zárja ki az a körülmény, h. az ellenértéket az engedményes tényleg kiszolgáltatta, mert a megkárosítás abban áll, h. a fedezeti alap nincs meg, azonban a megtámadhatóság további feltételét az képezi, h. az, akinek a fedezeti alap átadatott, tudott-e az adós kijátszási szándékáról és h. ekkép őt is terheli a rosszhiszeműség, továbbá, h, az adósnál más fedezeti alap nem létezik. A megtámadhatóság további feltételét illetőleg helyesen hivatkozott a felebbezési bíróság arra az általánosan elfogadott birói gyakorlatra, hogy a közel rokonok között létesített oly jogügyleteknél, melyek által a hitelező elől a kielégítési alap elvonaiik, fennáll az a vélelem, hogy a szerző fél az adósnak kijátszási szándékáról tudomással birt, melylyel szemben a perlő felet terheli a bizonyítási kötelezettség arra nézve, h. az adósnak eme szándékáról tudomással nem birt és őt rosszhiszeműség nem terheli. (C 98. máj. 27. I. G. 116. M. 16905.)