Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Birtokhábprítás. Sommás visszahelyezés. 45 birtokába vételével birtokháboritást nem követtek el. (C. 1893. jun. 27. 6022. M. 12,192.). Alperesek felperes feltétlenül kötelező nyilatkozata alapján a kérdéses ingatlanokat birtokba vévén: nem erőszakos és jogtalan foglalást követtek el, hanem csak azon jogukkal éltek, melyet felp.-nő reájuk átruházott. (C. 93. jul. 26. 7681. M. 12,193.). Azon kérdés eldöntésénél, hogy a felperes haszonélvezete alatt álló erdőn átvonuló erdei útnak használata megilleti-e az alperes község közönségét, avagy az csak az illető erdőbirtokosnak a magánutja, nem a telekkönyvi jogok szerzésének vagy megszűnésének módjaira vonatkozó, az osztr. polg. törvénykönyvben foglalt jogszabályok, hanem hazai törvényeink és jogszokásaink az irányadók. — Valamely ingatlannak korlátlan haszonélvezőjét megilleti az a jog, hogy annak az ingatlannak a birtokát barmadik személyekkel szemben megvédelmezze. Jogának érvényesítésénél az ingatlan tulajdonosának beleegyezését vagy hozzájárulását sem kell igazolnia, amennyiben az ingatlannak korlátlan haszonélvezőjét a birtok megvédelmezésében a tulajdonos sem akadálvozhatja, sőt birtokát ez ellen is jogosult védeni. (C. 1904. okt. 55.812/903.) (A haszonbérlő sommás visszahelyezési heresete.) Habár felperes haszonbérleti joga telekkönyvileg biztosítva nincs, alperes mint uj tulajdonos az osztrák polgári telekkönyvnek az ideiglenes törv. szabályok 21. §-a által fentartott 1020. §-a alapján felperesnek kellő felmondás melletti kihelyezését csak bíróság utján kérhette volna és az önhatalmú kimozditásra jogosítva nem volt, miért is a visszahelvezést el kellett rendelni (C. 84. okt. lő. 8690.). Minthogy felperes, mint alperes haszonbérlője, az esedékessé vált haszonbéri részlet megfizetését elmulasztotta, a midőn öt, ennek következtében alperes a bérletből kihelyezte, vele mint tulajdonossal szemben nincs joga a sommás uton való visszahelyezést szorgalmazni; mert az 1802: XXII. t.-cz. 4. §-a szerint a bérlőnek, a tulajdonos által történt nien;háboritása folytán csak abban az esetben van visszahelyezésre joga, ha a maga részéről eleget tett a szerződés feltételeinek (C. 1560/88.). — Azonos: Curia: 90. okt. 10. 8112. — 82. okt. 7. 1761. — 90. jul. 10. 5105. — 91. jul. 14. 5490. Az a körülmény, hogy valamely ingatlanság haszonbérbe adatik, tehát a haszonbérlő birtoklásába esik, a bérbeadónak birtokjogát nem gyengíti ugyan, sőt olyannak tekintendő, mintha a bórbeadó birtoklást tényleg gyakorolná; a jelen esetben mégis felperes keresetével törvényszerüleg utasíttatott el, mert a sommás visszahelyezési keresetnek egyik fökelléke a békés birtoklás, ez nem lévén bizonyitva, alperesnek ama birtokba vételi ténye felperes irányában önhatalmúnak, tehát a birtokháboritást megállapitónak nem tekinthető (C. 91. jul. 14. 5490/90.). Az esetben, ha a haszonbéri szerződés a haszonbérbe adó világos hozzájárulása nélkül egy harmadik személyre ruháztatik át, az alhaszonbérlő olyannak tekintetik, mint a ki a haszonbér tárgyát csakis a föhaszonbérlö jogán és nevében birtokolja, miből következik, hogy ha a tulajdonos s a föhaszonbérlö között a haszonbéri viszony bármi okból megszűnik, megszűnik egyszersmind az alhaszonbérlő birtoklási joga is. E megszűnt jogba való visszahelyeztetés iránt indított keresetnek tehát jogalapja nincs; mert abból, hogy elsőrendű alperes és felperes közt létrejött alhaszonbéri viszonyról tudomással birt, és hogy az esedékes haszonbért felperestől elfogadta, ha e körülmények bizonyítottaknak tekinthetők lennének is, nem vonható le az a következtetés, hogy elsőrendű alperes az alhaszonbéri szerződést elfogadta és ez által közte és felperes közt szerződéses viszony létesült volna, hanem csak az, hogy a haszonbért tárgyának T. S. nevében és jogán birtoklása ellen kifogása nem volt, aminthogy miután a haszonbér az alhaszonbérbeadás megtiltva nem volt, nem is lehetett (C. 90. aug. 21. 7006.). — Az alhaszonbérlőnek is joga