Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Közbirtokosság. G33 gelőkre, melyekre nézve a birtoklás használati arány szerint gya­koroltatik, továbbá a volt földesnr és a volt jobbágyok között bir­tokrendezés tárgyát képező közös vagyonra, valamint a birtok­rendezés folytán a volt jobbágyoknak kiadott közös illetőségekre a jelen törvény 16. és 17. f aiban megbatározott eljárásnak helye nincsen. Azon aránymegállapítási ügyek, a melyekben a tárgya­lás már a jelen törvény hatálvbalépte előtt kitúzetett, az 1886: XXIX. t.-cz. 29. §-ának szabályai szerint tárgyalandók és dön­tendők el. V. ö. e részben még: 1892. XXIX. t.-cz. 3. §. c) p., 15. §. c) p., fönn. A nemesi javak birtokosait közösen illető erdöilletöség mind­addig, mig az fel nem osztatik és külön telekkönyvi birtoktestté nem alakul, mint a közbirtokosokat nem egyénileg, hanem nemesi birtokuk arányában megillető közös vagyon, csakis a nemesi birtok tartozékát képező vagyonnak tekinthető, jogi sajátságának ezen természeténél fogva tehát külön eladás tárgyát a tkvi intézménynyel kapcsolatban csak akkor képezheti, ha az eladásba mindazok beleegyeznek, kik az állagra, vagyis a nemesi birtokra zálog- vagy egvéb jogokat szereztek. (C. 1891. febr. 17. 5353. sz.) A volt úrbéresek erdeje, a közbirtokossági erdő elnevezése alá az 1879: XXXI. t.-cz. 17. §-a értelmében csak akkor vonható, ha az úrbéri rendezés alkalmával mint erdő-illetőség ment át a volt úrbéresek tulajdo­nába. (C. 98. decz. 14. I. G. 406.). Az az elmélet, hogy arányosítás tárgyául szolgáié közös javakban elbirtoklásnak helye nincs, csakis a közbirtokosokra és nem egyszersmind a közbirtokosságon kivül álló személyekre nverhet alkalmazást. (C. 901. nov. 26. 2876.). R. Gy., Hajdumegye alispánja, tanúsította, hogy azon hajdú köz­ségekben, melyekben a közbirtokosság szervezve nincs, a közbirtokos­ság ügyeit régi gyakorlat alapján, a községi biró elnöklete alatt a köz­ségi képviselőtestület szokta intézni. E tekintetben a megye alispánjának, mint a községi képviselőtestületek felettes hatóságának a kijelentése teljes bizonyítékot képez; abból a tényből pedig, hogy a közbirtokosság ügyeit a közs. képviselőtestület intézi, önként következik, hogy a köz­birtokosságot a közs. képviselőtestület élén álló községi biró van hivatva képviselni. (C. 902. márcz. íl. 8594/91.). Midőn az összes közbirtokosságot érdeklő szerdödések kötése s ezzel összefüggő terhek elvállalásáról van szó, a végett a tanácskozást képezendő tárgynak előleges kitűzésével, mindannyi ismert közbirtokosok egyenkint, az ismeretlenek pedig hirdetményileg lettek volna megjele­nésre felhivandók, s eme tanácskozmány azon tul, hogy annak határozata mindenkire kötelező lehessen, a közbirtokosoknak a fentebbi módon elörebocsátott meghívása után lett volna megtartandó, ugy a szerződés vagy bár a pontozatok megkötésére a kiküldöttek a fentebbi módon egybehívott közgyűlés által lettek volna megbizandók. (C. 87. nov. 4. 5081. J,

Next

/
Thumbnails
Contents