Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Az irtványok 547 az irtványbirtokosokétól elkülönítve, egy tagban hasíttassanak ki a volt földesúr részére. Ha ez a helyviszonyoknál fogva nem volna lehetséges, vagy a kellő kiegyenlítés az egyes irtványbirtokosok közt az elhelyezésre nézve nem volna eszközölhető, a volt földesúr a természetben járó osztalék helyett követelheti, hogy a visszaváltható irtványok, mint megváltandó irtványok kezeltessenek; s ezen esetben a jelen törvénynek 7., 8., 10. és 11. §§-ai az ily irtványokra is alkalmazandók, mig ellenben a 9. §. hatálya ezen esetekre nem terjed ki. A jelen szakaszban adott választási joggal azonban a volt földesúr többé nem élhet, ha a végrehajtás az 5. §. értelmében már megtörtént. 15. §. Az irtványoktól járó szolgáltatások behajtása az 1868: LIV. t.-cz. 93. §-ának i) pontjában kijelölt biróság előtt az ugyanott szabályozott eljárás utján eszközlendő. Azonban a hátralékok, a mennyiben ezek jogérvényes ítélet vagy egyezség által megállapítva nincsenek, elévültnek tekintendők: a) ha azok az 1862-dik évet megelőző időre esnek; b) ha azok e hátralékok iránti kereset megindítását megelőző három éven tul terjednek. Az 1868: LIV. t.-cz.-nek a szövegben idézett, hatályát vesztett rendelkezése helyett jelenleg az 1893: XVIII. t.-cz. 1. §. 5. m) p. értendő. 16. §. Az ezen törvény alapján létesítendő ügyletekért, telekkönyvi átíratásokért és teljesített birói eljárásért dij-, bélyegés kincstári illeték nem fizettetik. 17. §. Erdélyre, ugy Kraszna-, Közép-Szolnok, Zarándmegyékre és Kővárvidékre nézve a következők rendeltetnek: 1. Az 1819. évi január 1-je előtt lett irtások kereset alá nem vonhatók. 2. Ha 1819. óta 1848. évi január 1-jéig a volt földesúr tilalma ellenére avagy tilos erdőben történtek az irtások és a volt földesúr ezt bizosyitja, az irtványok az irtási költség megtérítése mellett visszaválthatók; az irtási költség holdanként — holdját 1600 négyszögöllel számítva — tiz o. é. frtot meg nem haladhat. 3. Ha az 1819. óta 1848. évi január 1-jéig történt irtásokra nézve határozott időre szóló egyezkedés jött létre, ennek határozatai alkalmazandók; ha pedig ily egyezkedés nem létezik, és a volt földesúr a 2. pont értelmében a tilalmazást be nem bizonyíthatja, az irtványok visszaválthatók, azonban a visszaváltás a jelen törvény 5. §. rendeletei szerint eszközlendő. 4. Ha az irtványokért a volt földesúr országos kárpótlást nyert, azok a jelenlegi birtokosok tulajdonává válnak, a nélkül, hogy akár a földesúr további kárpótlást, akár az állam a kárpótlás megtérítését a birtokosoktól követelhetné. 5. Ha a volt földesúr a fentebbi 2. és 3-ik pontban érintett esetekben a visszaváltási keresetet 1862. évi deczember végéig, illetőleg azokra nézve, melyek meghatározott időre vannak a birtokosok kezei között, a megállapított határidő lefolyta után három 35*