Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Az irtványok 545 a ) azon irtványokből, melyekért a birtokos évi adőzás fejében tizedet vagy kilencedet tartozott adni, az irtvány-birtokost az irtványok két harmada, a volt földesurat pedig egyharmada illeti j h) a hol évi adózás fejében kilencednél nagyobb hányadrészt; például: nyolczadot, hetedet stb. volt köteles a birtokos adni, az irtváiiy a volt földesúr és az irtványbirtokos közt egyenlő részben osztatik meg; c) a hol az évi adózás fejében tizednél is kevesebb hányadrész volt kiszolgáltatandó: az irtvány egy negyedrésze a volt földesurat, s háromnegyedrésze az irtványbirtokost illeti; H) a mennyiben az évi szolgáltatás nem hányadrészből, hanem készpénzfizetésből, szolgálmányokből vagy vegyesen, mind hányadrészből, mind egyéb szolgáltatásból állott: az évi összes szolgáltatások értékéhez képest a fennebbi a) b) és c) pontok alatt felsorolt kulcsok egyike alkalmazandó. ej a mennyiben pedig az irtványbirtokos az irtvány után semmiféle szolgáltatást vagy fizetést nem teljesített és ilyennek teljesítésére sem a múltban nem volt köteles, sem jövőre nézve nem lenne kötelezhető, az egész irtvány őt illeti. Ellenben ha a volt földesúr, bár az irtványbirtokos semmi szolgáltatást vagy fizetést nem teljesített is, s közte és az irtványbirtokos között valamely szolgáltatás vagy tizet ('sic nézve semmi megállapodás nem létezett, és bebizonyítja, hogy ily szolgáltatást, vagy fizetést tulajdoni jogezimén követelni jogosítva lett volna, az irtványnak egy nyolezad része őt illeti, a többi pedig az irtványbirtokos tulajdonában marad. Mindezen esetekben az irtványbirtokos. beruházás, rajtafekvőség vagy irtásbér czime alatt, a tulajdonos ellenében semmi megtérítést nem követelhet. G. §. Ha a visszaváltható irtvány a volt földesúrnak akár általános, akár azon egyes esetre adott engedélye mellett, vétel utján került a birtokos kezére, a visszaváltás az irtványbirtokos választása szerint vagy a vételár megtérítésével, vagy az irtvány egy részének az 5-ik §-ban megállapított kulcs szerint leendő átengedésével történik. 7. §. A vissza nem váltható rrtványokon fekvő tartozások megváltásánál a váltságtőkét azon összeg képezi, mely az évi tartozások értékének húszszoros összegéből, egy hatodrésznek beszedési és kezelési költség fejében való levonása után feninarad. Ezen válságot a birtokos köteles fizetni. 8. §. Az évi tartozások értékének meghatározásánál, a menynyiben a szolgálmány készpénzből állott, ennek összege szolgál alapul; ha pedig kézi- vagy igás napszámból állott a szolgálmány, amannak értéke 17Y>, emezé pedig 35 o. é. krral veendő fel; végre terménybeli szolgálmányok esetében az 1842—1847 (hat évi) öszszes terménybeli szolgálmánynak, mely egyéb bizonyítékok hiányában birói becsű utján lesz megállapítandó, egy hatodrésze M á r k u s: Magyar magánjog. II. 35