Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Dologjog. Mindegyik felet a számára kihasított erdörészben, az erdörendőrségi szabályok megtartása mellett, minden erdei haszonélvezetre teljes jog illeti. Ezen rendeletek az egyes jobbágyok vagy egész községek számára már kihasított erdőkre nézve is szabályul szolgálnak. Ha az egykori földesuraság az erdők elkülönzésénól magának egyes haszonvételeket föntartott, a volt jobbágyok kötelesek a füutartott haszonvételeket megváltani. 11. §. A volt jobbágyok számára kihasítandó erdőrész területe, ha az iránt szabad egyezkedés nem jönne létre, az úrbéri törvényszékek Ítélete által leszen meghatározandó. Az úrbéri törvényszékek evégre kötelesek mindenekelőtt a volt jobbágyokat tör\ényesen illető haszonvételeknek s viszonszolgáltatásoknak mivoltát kinyomozni, továbbá szakéitök meghívása mellett a kitudott illeték fedezésére megkívántató erdőtért tekintettel a helyviszonyokra s különösen az .erdőnek minőségére s termési képességére, minden telekre nézve minősége aránya szerint megállapítani. Nyolcz zsellér számára egy egész telki illetőség lészen kiszabandó. E részben azonban azon elv tartandó szem előtt, hogy rendszerint egy egész telekre két holdnál csekélyebb, s nyolcz holdnál nagyobb tér, holdját 1200 négyszög öllel számítva, nem szabadhatik, és csupán ott, hol a hely viszonyokhoz képest ezen mérték mellett az eddigi törvényes haszonvétel el nem érethetik, szabad kivételképen nagyobb számú mértéket, de semmi esetben sem tizenkét holdon fölül, — holdját 1200 négyszögöllel számítva határozni. Kgyébiránt az illetőség két holdnál csekélyebb mértékre is leszállíttathat ik, ha a Jobbágynak eddigi törvényes faizása oly csekély volt, hogy azon famennyiség folytonos megnyerésére két holdnyi erdötér nem kii ántatik. Továbbá ügyelni kell arra, hogy a jobbágyok számára oly minőségű erdőiészek hasittassanak ki, melyek a faizás folytonos gyakorolhatására alkalmatosak legyenek. 12. §. Azon lelkészek s iskolatanitók számára, kiket az eddigi úrbéri törvények szerint faizás illet, a felhozott éhek szerint ott, hol az erdőiészek kihasitása megtörténik, hasonlóké]) egy erdörész leszen kihasítandó és pedig a mennyiben más egyezkedés nem létezik, az elsőbb számára egy egész, az utóbbiak számára egy féltelki illetőséggel. 13. §. Az ezen határozatok folytán a volt jobbágyok számára kihasítandó erdörész községerdö gyanánt kezelendő, s gazdálkodása az ilyes erdőkre nézve fennálló szabályok szerint a politikai hatóságok felügyelete alatt gyakorlandó. A községerdőbe, a lelkészek s iskolatanitók számára kihasítandó erdőrészek is befoglalandók, s ennélfogva a község által az illető famennyiség kiszolgáltatandó. A körülményekhez képest s hol a viszonyoknál fogva tanácsosabbnak mutatkozik, az erdő felosztása helyett a jogos erdei haszonvétel az illető erdőből meghatározott évenkinti failletménynyé átváltoztatandó, kellő módon kitudandó, s a kiszolgáltatás módja és ideje megállapítandó. 14. §. Az erdei haszonvétele végső rendezéséig az eddigi törvényes határozatok, ugy ezen haszonvételek tekintetében, mint az ezekért járó viszonszolgálatokra nézve, erejükben fönmaradnak. 15. 8. Az egykori földesurak s a volt jobbágyok kivánata folytán az eddigi úrbéri törvények szerint az utóbbiaknak engedett nádlási haszonvétel, szabad egyezkedés, vagy az úrbéri törvényszékek ítélete által akkép szabályoztathatik, hogy ezért a volt jobbágyok számára addig, mig a nádas kiszáradása magától be nem következik, vagy mesterségesen nem eszközöltetett, évenként vagy változatlan mennyiségű nád szolgáltassák, vagy a törvényesen járó nádszükséglet fedezése végett a nádasból meghatározott terjedésű tér jelöltessék ki. avagy végre pénzváltság vagy különbeni egyenérték adassék. Melynél a földesúr a volt jobbágyok és lakosok részéről öt illető viszonszolgálatokat számba veheti. A volt jobbágyoknak azonban jogában áll, ezen viszonszolgalta-